Anyukámmal aludtam 15-16 éves koromig. Ez gond?

AZt hittem, nem volt külön szobád, ágyad. Kényszerűségből elmegy, de hogy az apád kitúrod és összeölelkezve alszotok, az nagyon durva. És anyád tehet róla.

És ha olyan van, akkor most is összeölelkezve alszatok?

Ez a kérdés nekem benne van a TOP3-ban itt a GYK-án.

Mikor csak a kérdést olvastam el, azt hittem, hogy lány vagy. Így fiúnál még furcsább.

Semmi gond nincs vele addig, amíg a helyén tudod kezelni. Sajnos meghalt a legjobb barátnőm ilyen fiatalon. Akkor nagyon sírtam, és apukám így vigasztalt meg, odafeküdt mellém az ágyba, átölelt, és együtt aludtunk el. Semmi baj nem lett belőle, mert jól esett, hogy ott van velem. Az, hogy nektek jól esik így aludni anyukáddal, szintén nem baj. Viszont ha anyukád ennyire ragaszkodik hozzád, az okozhat további gondokat. Mert mi lesz, ha elköltözöl, és nem lesz ott neki se a férje, se a fia, és egyedül kell aludnia éjszaka? Meg egyáltalán, felnőtt ember vagy, nem leszel már vele sokáig, "el fogod őt hagyni" egy lányért, akivel családot alapítasz. Szerintem neked maximum olyan szinten lehet ebből bajod, hogy anyukád majd esetleg rád fog telepedni (bocsi a nyers megfogalmazásért), és ott tesz keresztbe neked és a barátnődnek, ahol tud. Te pedig az anyukádat fogod választani, "mert szereted", de közben hiányozni fog a saját, független életed.

Pszichológus mi mást mondott erről, a "nem átlagos"-on kívül?

Kérdező, nagyon sok mindent leírtak előttem, így megpróbálok tömören válaszolni.

Az az igazság - és ezt minden bántás nélkül mondom -, hogy a fő gond nem veled, hanem az anyukáddal van. Nem ismerjük a szüleid kapcsolatát, így nem mernék tippelgetni, hogy mi a dolog gyökere, de bizonyára oka van annak, hogy édesapáddal nincsenek ilyen szoros viszonyban, mint te és anyukád.

Anyukád életében az évek során egyfajta családfői szerepet vettél fel. És itt nem arra gondolok, hogy bármi szexuális jellegű dolog lenne köztetek, inkább az érzelmi részére. Szereted és szeret téged, ez jó, az érzelemkifejezésnek azonban több módja is van. Az, amit ti választottatok (az összebújás, a folyamatos testi kontaktus), alapvetően nem a szülő-gyermek kapcsolat kifejezője, sokkal inkább egy férfi-női kapcsolaté.

Természetesen a pszichológus nem fogja az arcodba vágni, hogy ez beteges - hiszen neked ez teljesen normális, így szocializálódtál. Tudnék neked más példát is mondani, pl. ismerek olyan családot, ahol tök alap, hogy szájoncsókolják egymást köszönésképp, és nekik ez normális. Holott azért lássuk be, nem jellemző ez a mindennapokban. :)

"És mi gondom lehet belőle?"

Erre a kérdésedre próbáltak már korábban mások is válaszolni, de megfogalmazom én is. Tegyük fel, hogy lesz újra barátnőd, aki sokat ott alszik nálatok, mert tartós kapcsolatotok lesz. Most képzeld el, hogy ott van akkor is, amikor apukád épp külföldön van - anyukád pedig egyedül van, magányos, és kéri, hogy aludj vele.

...hogyan fogsz tudni választani a barátnőd és anyukád között? Valakit mindenképp bántasz.

Tegyük fel, hogy a barátnőddel olyan lesz a kapcsolatod, hogy összeköltözés, házasság jön szóba, és szeretnél önálló életet kezdeni. Édesanyád viszont felhív esténként sírva, mert üres a lakás, ő magányos és fél.

...tudnál így bűntudat nélkül boldog lenni a pároddal, tudva, hogy anyukád miattad boldogtalan?

Példákat írtam fentebb, természetesen egyik sem törvényszerű, hogy így kell történnie. De az igazság az, hogy érzelmileg függtök egymással édesanyádtól. Talán ő még jobban is tőled, mint te tőle. És ez, ha most nem is, de később mindenképp rá fogja nyomni az életedre a bélyegét, mert sosem tudsz teljesen önállóvá válni emiatt.

Egyébként, ilyen témában, ha szereted az elgondolkodtató dolgokat, javaslom megnézésre a Lolita c. filmet. Természetesen nem húzható rá a te sztoridra, hiszen itt nincs szó szexualitásról (illetve fordított is a szitu), de az érzelmi része elgondolkodtató lehet, ha külön tudod választani.

Ezen kívül a helyedben én mindenképpen beszélgetnék még a pszichológussal erről. Nem azért, mert hogy gyógyítani kellene téged, de ő szakemberként meg tudja talán másképp is magyarázni az érzelmi motivációkat, amiket mi kívülállóként nem érthetünk.