Anyukámmal aludtam 15-16 éves koromig. Ez gond?

Két okból baj.

1. Átvetted apád helyét a nászi ágyban. Tudod, felnőttek nem csak alszanak együtt... Apád és anyád közt se volt testiség, anyád veled élte ki az összebújás és gyengédség iránti igényét.

2. Szülő-gyerek kapcsolatban az elsődleges szeretetnyelv nem a gyengéd érintés. Masszázs, ölelkezve alvás, stb.

Megborzolja a hajad, átkarol, ha baj van, puszit ad este, és pont. Nem természetes az a vágy, hogy ennyi testi érintkezés legyen.

Majd rájössz ez miért baj, ha anyád féltékenységből sorra marja el mellőled a nőket!

Mint a 14-es válaszoló, úgy én is tetszelgek egy kicsit az "okostojás" szerepében. Eleinte úgy voltam vele, hogy elolvasom a kérdésedet és próbálok segíteni 15 éves lány létemre, hátha tudok (gondoltam én naív), DE aztán megláttam a rengeteg segíteni akaró kedves ember hozzászólását (ez nem irónia), akik azzal vesződtek percekig, hogy egy idegileg gyenge, labilis (ezt a kommente(i)dből szűrtem le) idiótának segítsenek, de TE, drága idegen, a beteges szokásaid ellenére, amit mások próbálnak megoldani [...] még te értetlenkedsz, hogy egy ilyen természetes, mindennapi dolgot az emberek így kezelnek és még őket nevezed hülyének, de kérdem én, ha ennyire nagy ostobaságokat írnak a válaszolók és te tudod, hogy normális, amit te és az anyád csináltok, akkor mi vett rá arra, hogy feltedd nekünk eme kérdést?? De hogy válaszoljak a kérdésre (igen, szóismétlés, ha nem tetszik csukd be a szemecskédet vagy szúrd ki, nekem mind1): Igen, ez gond. Nem az a baj, hogy szereted az anyukádat, hanem, hogy rajongsz érte. Vannak bizonyos szülők (általában édesanyák), akik azt nevelik bele csemetéjükbe, hogy egymás nélkül nem tudnak élni, ezért a -->felnőtt<--gyereket próbálják magukhoz láncolni többnyire érzelmi zsarolással, de később sem tűnik fel az emberkének (pl neked), hogy ez abszurd, mert így lettél nevelve. Igazság szerint az is baj, hogy együtt aludtatok ennyi idős korodig, de az, hogy hogyan, az szerintem picivel nagyobb probléma. Véleményem szerint, ha felnőttekről van szó, akkor párok (tudod, akik járnak, meg pusziszkodnak is) alszanak összebújva, de igazad van, hogy nem haragszol rá emiatt, mert ő volt olyan cuksi, hogy kivasalta a lepedődet, amin te és a barátnőd társasoztatok (vagy babáztatok? Nem kell bevallani ;) )

Állításod szerint, azért aludtál vele mert fél (a mumustól, vagy a paplan huncutkodik éjjelente? Átváltozik húsevő textillé?), akkor vegyél neki egy kutyust, annál jobban semmi sem védi meg és még aludhat is vele. ;) Ohh ne, az sem jó, biztosan allergiás rá? De kár, pedig ez jó ötlet lett volna... :/ Röviden: Szerintem nem arról van szó, hogy nem érted a problémát, hanem, hogy nem is AKAROD érteni.

Ui.: Itt és a valóéletben is próbálok segíteni másoknak, ha a segítségemet kérik és mindig normálisan, kedvesen válaszolok, a te esetedben, azért írtam ilyen lekezelően, mert te is így bántál másokkal, arról nem is beszélve, hogy a szép szóból nem értesz. Nem akarod elfogadni, hogy veled és az anyukáddal van a baj, de valahol beláttad, mert akkor nem kérdezted volna meg.

A gyk mindig mond nekem újat. A férjet kitúrni a hitvesi ágyból, ez azért erős.

Pusztán az egy ágyban alvás nekem nem vészes, lányként én is egy ágyban aludtam anyámmal sokáig, de neki sem volt párja s volt köztünk bő fél méter, szép nagy, kényelmes ágy volt. Igaz, anyám eleve nem az az ölelkezős típus, de tinikkel összebújva aludni amúgysem szokványos dolog, finoman szólva.

A leírt eset nagyon durva. Lehet szeretni az anyát, de ez túlmegy ezen. S igen, lehet belőle baj. Ilyenek nélkül is sokszor van, hogy valaki anyuci pici fia marad középkorúként is... Lelkileg egészségtelen, ha menni akar, anyuci akkor sem ereszti, de lehet, hogy nem is akar és rá hallgat, az esetleges saját párja pedig hanyagolva van.

Te jóóóóóóóóóóóóóóóóó ééééééééééééééééééééééég!

Remélem ez kamu. Ez már nekem is sok. Egyébként nem tudok semmi újat mondani, mert most vettem észre ezt a kérdést és az előttem lévők már mindent elmondtak. Ráadásul az a 96%-os fejtette ki a legértelmesebben álláspontját, ami szerintem egy nagy fos volt, de ez csak az én véleményem. Végül is két álláspont létezik, az enyém és a helytelen.

"Anyukámmal aludtam 15-16 éves koromig. Ez gond?"

Az ember a születésétől kezdve egészen olyan 25-30 éves koráig a személyisége folyamatosan változik. Kérdező, a te helyzeteddel az a gond, hogy leragadtál egy 4-6 éves gyerek szintjére, ez nem csak az általad leírt (enyhén szólva) sajátos anyáddal való kapcsolatod igazolja, hanem az írásod is ezt tükrözi. Volt egy olyan beszólásod, idézem: "okostojás" - ezt az ironikus kifejezést max. 6 éves gyerekek használják.

Az anyád tulajdonképpen visszatartott, mert gondolom attól fél, hogy eltávolodsz tőle. Az általad leírtak alapján arra tudok következtetni, hogy egyke vagy, kamaszkorodban nem igazán lázadtál és legalább annyira önző lehetsz, mint az anyád.

Éreztél te egyáltalán némi lelkiismeretfurdalást azért, mert a SAJÁT apádat születésed óta folyamatosan kitúrtad a hitvesi ágyból? Gondoltál arra egyáltalán, hogy a szüleidnek a kettőjük közti kapcsolatával valami nincs rendben? Tettél azért, hogy javuljanak a dolgok? Megkockáztatom azt a föltételezésemet, hogy ezekre mind nem gondoltál, mert anyád tett ezért. Minden egyes együttalváskor csak jobban az ujja köré csavart téged. Ennek pedig egy hisztis, könnyen befolyásolható, gyönge személyiség lett belőled. Leegyszerűsítve egy se**fej vagy.

- Anyukámmal aludtam 15-16 éves koromig. Ez gond?

- Én úgy gondolom, hogy gond.

- Menj a francba, juszt se gond, lüke vagy!

->

A kérdező önigazol, és/vagy kamu a kérdés.