Mitől függ, hogy elfogadom, szeretem-e a férjem gyerekeit, vagy nem?

Hülye kérdésnek tűnik, mert ugye erre nekem kellene tudnom a választ. De elgondolkoztam. Az első férjemnek a gyerekeivel semmi bajom nem volt, helyesek voltak, aranyosak, 6 éves lány és 10 éves fiú, ismertem őket kisebb koruktól kezdve, és mégsem akartam őket, amikor apukájukkal összeköltöztünk. Pedig apukát szerettem nagyon. Szerencsére anyuka a gyerekekkel zsarolta a volt férjét, nem engedte őket hozzánk, ezzel végül is szívességet tett nekem, mert ha minden hétvégén nálunk lettek volna a gyerekek akkor hamar lemondtam volna az apjukrol is. A mostani kedvesem nema férjem, csak együtt vagyunk, őt is nagyon szeretem talán annyira szerelmes nem vagyok belé mint az elsőbe voltam, de a gyerekeit imádom. 2 kislány, most ovisok, anyuka engedi őket hozzánk, sokat foglalkozom velük, és a hétköznapokat is szívesen vállalnám, ha kell.

Szóval, nem értem, miért van ez a két különböző hozzáállás részemről. Kíváncsi vagyok hasonló tapasztalatokra is.