Ha csak különélők vagyunk a férjemmel, nem közös a háztartás se, akkor milyen lehetőségeim vannak állami támogatásra? Ezenkívül érdekelnek vélemények, hogy nagyon rossz úton járok-e most, hogy elfogadom a segítségét?
Férjemtől eljöttem a gyerekemmel másfél hónapja, mert megelégeltem a lelki terrorját.
Ő ugyan belátta,hogy hibás volt párdologban (más dolgokat nem ismer el), de azért áldozatnak tekinti magát:szegény szerencsétlen férjet elhagyták...sajnáltatja magát.
Próbálja jóvá tenni, és azt reméli, ha sokat van a közelemben és segít, akkor visszamegyek hozzá.Persze ígérget, hogy megváltozik.
Elment nyaralni 3 hétre, ezzel sikerült húznia az időt, még akkor nem beszéltünk meg semmit, a bútoraimat,cuccaimat nem tudtam elhozni tőle, és a válókeresetet se adtuk be.Keddtől dolgozom, nem tudom intézni, ez aggaszt.
Ha most csak különélők vagyunk, és sokat jár ide,mert segített letenni a linoleumot a konyhában, szétszedni a beépített szekrényeket előtte, akkor jogilag mi mik vagyunk? A Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igényeltem már mint egyedülálló anya, az államkincstárnál is azt vallottam,hogy megromlott a kapcsolat-így is volt, és nem szándékozom folytatni, de ő minden alkalmat megragad,hogy lásson.Én meg ki vagyok szolgáltatva,mert nincs más segítségem.
Teszem azt jönnek ellenőrizni a szociális irodától és azt látják,hogy a férjemmel "milyen jó" a viszonyom, lám segít mindenben,tán anyagiakban is...?-merülhet fel a kérdés. Mert akkor ezen bukom a gyerek támogatását,ami havonta azért 6-7eFt.A férjem nem ad pénzt,de próbálkozik azzal, hogy ő vásárolna be. Eleinte semmit nem hagytam, de mivel itt van egész nap a munka miatt,csak adok neki enni. Innen ment esti műszakba is,csomagolni kellett neki, én meg anyagilag nem győzöm, mert persze a lakásfelújítás költségeit is én fizetem. Szóval, vett ide üdítőt, kenyeret,felvágottat;egyik nap az én főztömet ettük, másik nap meghívott ő minket.
Váltóruhákat hoz ide, le is mosdott,mert ugye muszáj volt...szóval elég sok minden olyan hatást kelt, mintha még közös háztartás lenne-épp csaknem latszik itt és nincs köztünk szex természetesen.
A szociális irodától ha jönnek, elhiszik ezt vajon? Vagy a bíróságon,mikor válás lesz, valóban különélőknek számítunk-e?
És az etikai kérdés: ő úgy próbál a közelemben lenni,hogy segítene, én meg nem akarok tőle már semmit, de ki vagyok szolgáltatva. Ő ugyan azt mondta,bármi is lesz köztünk,ő akkor is segít,de nekem nem úgy tűnik,mert a határaimat átlépi, próbálkozik, túljátszva kedveskedik.A gyerekemnek sikerült beadnia, hogy megváltozott, de én tudom,hogy nem fog ötven évesen.
Én most élek a segítségével, de utána távol akarom tartani valamennyire, mert az nem állapot, hogy ennyit jár ide.
A bíróságon is felmerülhet, ha ilyen jóban vagyunk,mi a francnak válunk el? Én meg eljuthatok arra a pontra, ha úgyis csak rá szamíthatok és segít mindenben akkor mi a francnak küzdök egyedül,mikor együtt könnyebb volna? Hát, csak ugye a vonzalom már nincs meg részemről...
ki mit gondol?
Bekuljetek ki Esetleg eljetek szex nelkul.
Vonzalom mindig elmulik ez biztos kerdes mi lesz a hazassagbol vonzalom nelkul
Azt hogy elkényeztetett liba vagy, és lehet vaskalapos, de érző férjed van.
A bíróságot nem fogja érdekelni hogy milyen viszonyban vagytok, csak az hogy kimondjátok-e és aláírjátok-e hogy szándékotokban áll elválni.
Tőlem ha valaki elköltözne, meg játszaná a jégkiránynőt, tuti nem segítenék. Még lehet hogy ki is csinálnám. Pedig sok mindent meg teszek egy kapcsolatért, de van egy határ.
Szerintem le a kalappal a férjed előtt. Majd következőnek
talán kapsz valkit aki nem csak lelki terrort csinál, hanem el is kalapál néha.
Szia!
Az elején írtad, hogy lelkileg terrorizált. Ezt nyilván csak akkor teszi, amikor olyan helyzetben van. Teljesen érthető, hogy mivel vissza akarja könyörögni magát, most olyan, mint a kisangyal. Azt gondolom, hogy ezt a dolgot a bíróság is képes lesz megérteni.
A segítség elfogadásánál bizonytalan vagyok, hogy mennyire fair lépés. Azt gondolom, hogy ha elfogadod a segítségét, akkor úgy érzi, van még remény. Nem igazságos hamis reményt tartani fenn valakiben. Másrészt gyerektartásra is jogosult lennél, amit ugye nem fizet, ezt helyettesíti a segítség. Hiszen a közös gyermeketek otthonának felújításáról van szó.
A 3-t inkább szó nélkül hagyom...
4-nek:
Nem közös a gyerek. Csak az enyém.
Nem hitegetem.Mondtam, hogy ne várja, hogy ott folytatjuk ahol abbahagytuk, csak mert most jófiút játszik. Vissza akar édesgetni, de ha visszamennénk, megint az ő szabályai lennének, megvádolna mindennel,ellenőrzés alatt tartana. Azon kívül ha visszaköltöznénk hozzá,megint megbolygatnám a gyereket, most írattam be nemrég másik iskolába is. Ez már így kell maradjon.
Most nagyon nehéz az életem ugyan,de még mindig jobb, mint vele élni. Ezért nem értem 3-ast... Az, hogy elhagytam a férjem, az egy következmény, nagyon szemét volt velem sokszor.
Igen, most segít, mert vissza akar szerezni.De én is fogok neki segíteni a lakása kifestésében, hajat vágtam neki és amiben tudok. Kölcsönös segítségnyújtásban egyeztünk meg, de kezd besűrüsödni a találkozásunk.Kívülről visszatetsző lehet. Amúgy én azt szeretném ha simán barátsággá szelídülne a dolog.
Az az ő baja, ha azt hiszi, a segítségétől visszakapja a bizalmam és a vonzalmat.
Mégis mit vársz ennyi infóból?
Senki sem tudja hogy jelezted-e a férjednek hogy ez így nem fog menni és változtani kell, vagy csak egyszer robban a bomba és elköltözöl?
Tapasztalatból mondod, hogy mi lenne ha visszaköltöznél? Volt már ilyen, adtál neki esélyt?
Komolyan számít hogy itt ki mit ír, úgy hogy vadidegenek neked, és nem tudják a részleteket ami mondjuk nem is tartozik rájuk?
Sok esélyt kapott már,szóltam neki, de nem voltam olyan fontos úgy látszik,hogy változtasson.
Itt a két család is ellenzi már ezt a viharos kapcsolatot és ha én megint bajba kerülök mellette, többé nem lesz senki,aki segít eljönni tőle.
Nem azt várom,hogy mások mondják meg mit csináljak,csak én aki benne vagyok nem úgy látom,mint mások kívülről.
Szóval külön éltek, de neked igen jól jön, hogy segít. Így egyre inkább szépen visszatelepedik. Neked ez kényelmetlen, és gondot okoz, mert a szociális helyzeteteket meghamisítod, így elesel némi pénzecskétől.
"Én most élek a segítségével, de utána távol akarom tartani valamennyire, "
Bármi volt is az oka a külön menetelnek, jelenleg szemét módon kihasználod a férjedet is, és az államot is.
Nem értek a joghoz (talán jön valaki, aki igen), mindenesetre jó mihamarabb lenne beadni a válást, és feltüntetni, hogy pontosan mikor költöztél el, mióta tart a különélés. Lakcímkártyát csináltattál újat? ha még nem, akkor sürgősen tedd meg.
Az, hogy odajár, segít, még nem minősül közös háztartásnak, viszont tényleg jó lenne, ha többet nem fogadnád el. Megértem az indulatot, bántalmazó kapcsolatban éltél (verés nélkül is), jellegzetes, hogy a pasi ilyenkor játssza a jófiút, mert képtelen elfogadni, hogy nem kiléptél a kontroll alól, vissza akar édesgetni. Jól teszed, ha nem dőlsz be, de ne is hitegesd azzal, hogy hagyod apránként visszaszivárogni az életedbe, mert minél többet engedsz, annál nagyobbat fog robbanni a bomba a végén. Zárd le maximálisan a dolgot, válj el, legyen egyértelmű, hogy vége van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!