Ha csak különélők vagyunk a férjemmel, nem közös a háztartás se, akkor milyen lehetőségeim vannak állami támogatásra? Ezenkívül érdekelnek vélemények, hogy nagyon rossz úton járok-e most, hogy elfogadom a segítségét?

Férjemtől eljöttem a gyerekemmel másfél hónapja, mert megelégeltem a lelki terrorját.

Ő ugyan belátta,hogy hibás volt párdologban (más dolgokat nem ismer el), de azért áldozatnak tekinti magát:szegény szerencsétlen férjet elhagyták...sajnáltatja magát.

Próbálja jóvá tenni, és azt reméli, ha sokat van a közelemben és segít, akkor visszamegyek hozzá.Persze ígérget, hogy megváltozik.

Elment nyaralni 3 hétre, ezzel sikerült húznia az időt, még akkor nem beszéltünk meg semmit, a bútoraimat,cuccaimat nem tudtam elhozni tőle, és a válókeresetet se adtuk be.Keddtől dolgozom, nem tudom intézni, ez aggaszt.

Ha most csak különélők vagyunk, és sokat jár ide,mert segített letenni a linoleumot a konyhában, szétszedni a beépített szekrényeket előtte, akkor jogilag mi mik vagyunk? A Rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény igényeltem már mint egyedülálló anya, az államkincstárnál is azt vallottam,hogy megromlott a kapcsolat-így is volt, és nem szándékozom folytatni, de ő minden alkalmat megragad,hogy lásson.Én meg ki vagyok szolgáltatva,mert nincs más segítségem.

Teszem azt jönnek ellenőrizni a szociális irodától és azt látják,hogy a férjemmel "milyen jó" a viszonyom, lám segít mindenben,tán anyagiakban is...?-merülhet fel a kérdés. Mert akkor ezen bukom a gyerek támogatását,ami havonta azért 6-7eFt.A férjem nem ad pénzt,de próbálkozik azzal, hogy ő vásárolna be. Eleinte semmit nem hagytam, de mivel itt van egész nap a munka miatt,csak adok neki enni. Innen ment esti műszakba is,csomagolni kellett neki, én meg anyagilag nem győzöm, mert persze a lakásfelújítás költségeit is én fizetem. Szóval, vett ide üdítőt, kenyeret,felvágottat;egyik nap az én főztömet ettük, másik nap meghívott ő minket.

Váltóruhákat hoz ide, le is mosdott,mert ugye muszáj volt...szóval elég sok minden olyan hatást kelt, mintha még közös háztartás lenne-épp csaknem latszik itt és nincs köztünk szex természetesen.

A szociális irodától ha jönnek, elhiszik ezt vajon? Vagy a bíróságon,mikor válás lesz, valóban különélőknek számítunk-e?

És az etikai kérdés: ő úgy próbál a közelemben lenni,hogy segítene, én meg nem akarok tőle már semmit, de ki vagyok szolgáltatva. Ő ugyan azt mondta,bármi is lesz köztünk,ő akkor is segít,de nekem nem úgy tűnik,mert a határaimat átlépi, próbálkozik, túljátszva kedveskedik.A gyerekemnek sikerült beadnia, hogy megváltozott, de én tudom,hogy nem fog ötven évesen.

Én most élek a segítségével, de utána távol akarom tartani valamennyire, mert az nem állapot, hogy ennyit jár ide.

A bíróságon is felmerülhet, ha ilyen jóban vagyunk,mi a francnak válunk el? Én meg eljuthatok arra a pontra, ha úgyis csak rá szamíthatok és segít mindenben akkor mi a francnak küzdök egyedül,mikor együtt könnyebb volna? Hát, csak ugye a vonzalom már nincs meg részemről...

ki mit gondol?