Akad itt olyan nő, aki 30 fölött van és nem szeretne gyereket? Miért?

34 éves vagyok, 8 évig próbálkoztunk, de nem sikerült a baba. Rengeteg kudarc miatt már rettegek, hogy ha megint terhes leszek és pár hét után elvetélek..

Plusz én gyerekekkel dolgozom és néha úgy vagyok vele, hogy nem bírnám már otthon is ugyanazt a melót..

Miért szeretnék?

A legtöbb anyán látni, hogy ki van készülve idegileg. Amíg még picike, addig dúl a szerelem, aztán jön a dackorszak, és véget ér. Mire a gyerek 10 éves lesz, már mindenki utál mindenkit, a gyerek a szüleit, a szülő meg a gyerekét. Olvasgasd a gyakorin, milyen kérdéseket írnak ki a kamaszok!

Ráadásul ugye ott vannak a piszkos anyagiak, ami miatt itt is valaki lehúzta a válaszokat.

Hát, a gyerek nem úgy kerül már pénzbe, mint mikor én voltam gyerek! Kaptam enni, volt ruhám, játékom, nem fáztam, tudtam tanulni: én úgy nőttem fel, hogy mindent megkaptam.

Itt rendszeresen sírnak a tizenévesek, hogy a sz.ar, szemét szülei minek vállalnak gyereket, ha nem tudnak neki MINDENT megadni: okostelefon, fél milliós laptop, 60 ezres cipők, 100 ezres osztálykirándulás, kocsi, lakás, és tetszés szerinti számú főiskola.

Ha valaki leírja, hogy esetleg elmehetne dolgozni, már nyomják a piros kezet ezerrel, és megy a brühühü, hogy "nem én kértem, hogy megszülessek", és a "most se kerülök többe, mint két éve, azért mert elmúltam 18, miért ne tarthatnának el".

Meg a többi idióta, akik idős pasikkal fekszenek össze "ajándékokért".

Valahogy én azt érzem, mikor nézem a mostani kamaszokat, hogy nekem ilyen otthonra nem kéne! Már a tíz évesek többsége olyan kis "ütnivaló". Nem tudom, hogy miért, de nem hiszem, hogy kizárólag a szülők hibája. Persze az is benne van, elvégre napi 12 órát güriznek heti 7 napot, hogy kicsi szemük fénye megkapja a telefont, amit másnapra összetör, és legyen a lábára Nike cipő, amit szétszaggat két héten belül. Közben élni se marad idejük, de ezeknek a pióca kölyköknek ez sem elég, még fel is vannak háborodva, hogy miért nem kapnak még több pénzt és tárgyakat. Az se érdekelné őket, ha a szüleik 40 évesen megszakadnak, illetve de, mert onnantól nem lenne, aki eltartja.

Szóval nézz meg egy csapat 12 éves, vagy 16 éves gyereket, és mondd azt őszintén és szívből, hogy te ilyenekkel akarsz kínlódni a következő 10 évben, el akarod őket tartani erőn felül dolgozva, hogy cserébe még te legyél a sz.ar, aki nem hagyja őket "együtt aludni" 14 évesen.

Hát kösz, nem!

Elhiszem, hogy tök aranyos egy gügyögő baba, de tudod, meg fog nőni. Még egy hisztis, dackorszakos ovis talán elviselhető, de én egyenként agyon tudnám csapkodni a 12 év fölöttieket, nem hogy még együtt kelljen élnem, és havi 260 óra munkával el kelljen tartanom, hogy cserébe utálhasson.

Na neeeem!

Igaz 30 év alatt vagyok de eddig még én se szeretnék...

Belegondolva én tőlem ,,jobb" gyerek nem sok lehet bár lehet azért mert a "régi időben születtem".

5 éves koromtól elvoltam otthon egyedül, nem követeltem semmit. Amit kaptam ruhát kínai vagy bármi felvettem, nem akartam steaket enni minden nap, nem vágytam 120.-ért laptopra vagy 40.000 ért cipőre vagy épp 12.000 ért farmerra mert ez a divat.

Amit kaptam... és drágább volt az 2 db számítógép összesen 300.000 forint értékben és 2 telefon kb 70.000 forint értékben (mellesleg ezeket még mindig használom) ezekért pedig "vártam" 16 évet.

Mellesleg a mostani kis 8 éveseknek drágább telefonjuk van MOST mint nekem annó újonnan 2x annyi idősen csak hogy tudjanak rajta játszani.

Meg persze kell neki tablet is mert azon is akar játszani, aztán még egy gép de nem jó ám bármelyik olcsó mert ő azon is játszik.

Majd néz hozzá ilyen "híres drága" dolgokat ami kell neki mert látja és attól ő menő lesz.

Utána jön a divat 40.000 airmax, szakadt farmer meg 50.000 óra stb. hetente fodrász.

Ha meg mindent megkap a gyerek és megkérik hogy mosson fel akkor meg jön hogy nem hagynak békén a szüleim csak nyaggatnak... nem tudják milyen nehéz az életem.

Ha meg nem kap meg mindent akkor meg hogy ő semmit nem kap meg bezzeg mások.

Ezen felül ott a gyerekkorszak amikor éjszaka felkel 3 óránként, pelenkázni etetni stb, utána jön az hogy neki ez kell az kell mert neki tetszik és hiszti ha nem kapja meg, ezután meg jön a tini kor...

Bár én még 30 alatt vagyok, de azért írok mert konkrétan felháborít, hogy milyen korlátoltak vannak itt. Miért lenne valaki önző, meg rossz ember, mert nem akar gyereket? Mindenki magán érzi, hogy képes lenne-e felnevelni egy gyereket és megadni neki a megfelelő morális, erkölcsi és anyagi hátteret. Hogyha valami hiányzik, akkor ne vállaljon gyereket csak, mert "az a szokás", meg "kell". Ez hasonló, mint az abortusz-téma.

Én imádom a gyerekeket, velük is dolgozom. Igen, idegölőek néha, de megéri, azonban sosem gondoltam, hogy jó anya lennék. Nem akarom átadni senkinek azt a rakás-genetikai-hulladékságot, ami vagyok. Ez pedig nem fog változni akkor sem, hogyha valaki korlátoltnak nevez.

Tiszteletben tartom, aki nem akar gyereket, (az egész világon mérhetetlen túlnépesedés van, mindenhol! és ez nagy gondok forrása)

csupán egy részhez szeretnék hozzászólni a Kérdezőhöz, és azok, akiknél ez még előjött:

"Tudod miért nem szeretnék? Még véletlenül se akarom, hogy hozzám hasonlítson. Belőlem egy is sok."

Egyik ember sem azonos egy másik emberrel. Mindenki más és más. Egy ráérő japán kutató megvizsgált sok ezer hópelyhet - mind hatszögkristály, de nem talált két egyformát!!! Mág hópihékből sincs...

Az átörökítés nagyjából a fizikai testre vonatkozik. de minden születéssel a szellem bukkan napvilágra - potenciálisan. Ám a szellemi-lelki növekedés a szocializáció alatt alakul ki. Az ember az emberré levést az embertől tanulja! Akit nem vesznek körül énlények -emberek-, az a csecsemő a függőleges testhelyzetet sem venné fel, beszélni szavakkal nem tudna, szavakkal gondolkodni nem tudna- ember testben nem kapná meg az emberi léthez az alapvető tanítást/ mintát. Ha pl. egy 1-2 hetes csecsemőt elvisznek Alsógödről a japán császári udvarba, az pont olyan lesz, mintha ott született volna - kivéve a testi/ alkati vonásokat.

A nevelés egy nagy kihívás, a gyerek nem az enyém, "csak rám van bízva": szabadlelkű embert akarok nevelni, aki megtalálja a helyét a világban, azzal foglalkozik, amit szeret, tud szeretni, szeretetet tud fogadni - a lat. amabilis szó fejezi ki ezt egyben. Bátorságosnak kell lenni!

Szia!

Igaz én még csak 28 vagyok, de nem szeretnèk gyereket. A miértje...elég önző vagyok, szeretem a munkám, szeretek nyaralni, utazni, szórakozni. Sokszor este 8kor jön az ötlet, hogy menjünk el valamerre és ezt egy gyerek mellett nem lehet megtenni. 11 éve élek párkapcsolatban, sosem volt téma a gyerek, a párom sincs oda a gyerekekért. Nem mellesleg semmi anyai ösztön nincs bennem, valahogy nem érzékenyülök el egy kisbaba látványától, nekem csak az jut eszembe róla, hogy minden testnyílásából folyik valami ès üvölt.