Szerintetek nagyon durva lenne, ha megmondanám a páromnak, hogy válasszon köztem és a családja között?

Szerintem a Kérdező se úgy értette, hogy ne is találkozzon a szüleivel, hanem hogy fejezze be a pénzelésüket.

Együtt élnek, a Kérdező is pénzeli őket, ha akarja - ha nem.

Ennyi erővel ő is mondhatná, hogy mostantól támogatja a saját szüleit anyagilag, kíváncsi lennék a párja reakciójára.

Tényleg...találj ki valamit, ami neked fontos, pl nyiss egy lakáskasszát, csak hogy éreztesd, hogy ez így nem állapot és nem vehet el havi szinten annyit a közösből, hogy nélkülözzetek.

Voltam már hasonló helyzetben.

Mielőtt még bárki azt hinné, hogy egy fukar, skót alak vagyok, elmondom, hogy rengeteget segítettem a (volt) barátnőm családján anyagilag. Olyannyira, hogy a végén már az egészségemre ment. Nem volt ritka, hogy reggel 7-kor elmentem dolgozni, és este 9 után értem haza, annyi pluszt be kellett vállalnom. Túl azon, hogy gyakorlatilag nyomorogtam, a kapcsolatunk is megsínylette, hogy alig láttuk egymást.

Aztán elhatároztam, hogy lépek. Többször beszéltünk már erről, persze, mindig ment a fogadkozás, hogy ezentúl máshogy lesz. Nem lett máshogy. Én meg megmondtam, hogy vége. Nekem ez nem éri meg, hogy tönkremenjek.

Ennek még csak fél éve, de azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, és örülök annak a döntésnek.

Szép dolog az, ha valaki segít a nehéz helyzetben levő rokonainak. Sőt, valamilyen szinten elvárható. De az nem, hogy magát tönkretegye azért, hogy másvalaki rajta élősködjön.

Mert a testvére bizony élősködik. A depresszió egy dolog, az sajnos egy komoly betegség, amit kezelni kell, de önmagában ez nem fog egy vagyont felemészteni. Még az albérletre is azt mondom, hogy oké, ha bírja a család, akkor fizesse neki. De az, hogy ti fizettek neki minden luxust, miközben ő lopja a napot? Ez a lehető legrosszabb dolog ebben a helyzetben. Ezzel megerősítik benne, hogy nyugodtan élősködjön továbbra is a családon, teljesen jól van így.

Persze ez elsősorban a szülők hibája, rémesen rosszul kezelik a kialakult helyzetet.

Te pedig teljesen jogos, ha a fizetésedet nem akarod egy munkakerülő dorogos alkesznak adni, hogy abból vegye a narkót.

"Nem mindegy, hogy tízezret, vagy 300 ezret havonta."

Inkább az a nem mindegy, hogy a fizu mekkora része marad náluk, és abból hogy tudnak megélni. Lehet a tízezer is sok, ha 47 ezret visznek haza, és lehet, hogy a 300 ezer sem sok, ha mondjuk mindketten keresnek 3-400-at nettóban.

"Az nem jutott eszetekbe, hogy ha már nincs pénzetek, akkor nem ad pénzt a szüleinek, ettől még nem kell megszakítani a kapcsolatot?"

Csak tudod, nem egy normális helyzet az, hogy az ember azért dolgozik, hogy a pénzét másnak adja. Az, hogy adjunk oda nekik a kajapénzen felül mindent, az egy abnormális dolog, főleg úgy, hogy annak a pénznek a nagy része arra kell, hogy valaki, aki két szalmaszálat lusta keresztbetenni, az piálhasson, drogozhasson, meg hogy legyen neki ájfónhetese.

"Normális ember csak nagyon indokolt esetben kéri ilyesmire a párját", és az, amikor a párja családja szabályosan rajta élősködik, az bőven elég indok.