Nem igazán látom át a helyzetem? Semmit nem fogok örökölni, úgy néz ki.
Nagyon a padlóra kerültem két napja, enni, vagy mozogni sincs kedvem.
Ami történt: nagynéném volt az egyetlen ember a családomban, akiről azt feltételeztem, hogy támogatni fog a jövőm építésében. Ő volt az egyetlen, aki azt ígérte, hogy kapni fogok a nagyim utáni örökséből (nagyim két éve hunyt el). De most kiderült, hogy az összes örökölt részt anyámnak fogja adni, mert anyám kizsarolta belőle, és teljesen kontroll alatt tartja nagynénémet.
Szóval mindenkiben csalódtam a családomban, anyám és apám is rendkívül hataloméhes és istent játszó ember. Szóval zéró támogatást kapok tőlük, magukra költöttek mindent, és engem lejáratnak a hátam mögött mindenhol, de kegyetlenül.
El kell hagynom a családom, és most kilátástalannak érzem az életem. Mintha nem léteznék.
Őszintén szólva csak némi bíztatásra lenne szükségem, hogy meg tudom csinálni, és hogy össze tudok hozni egy szép életet és talán majd családot is alapítok egyszer.
Egy fekete bárány.
Köszönöm a bíztatást.
Mindenkit biztosan szépen felkészítettek az életre a szülei, és kaptak is támogatást bőven, én mit? Én azt kaptam, hogy semmit sem érek egész életemben, egy élő boxzsák voltam. Szóval gyertek, vezessétek csak le a feszkót rajtam! Van benne tapasztalatom.
Egyedül élek, és van munkám. De nem tudok félretenni, ami kellene tanulásra, vagy változtatásra mert most kb. szalagmunkát végzek.
"Mindenkit biztosan szépen felkészítettek az életre a szülei, és kaptak is támogatást bőven,"
Tévedsz, nagyot. nem jellemző, hogy mindenkinek jutott a jóból. A legtöbb fiatalnak ma nem igazán van támogatása, hiszen a szülei is nehezen élnek meg. Ez ma a nagy átlag. Ne siránkozz, hanem keresd a lehetőséget a továbbjutásra. legalább később senki nem vágja a fejedhez, hogy bezzeg, ha nem segítek.....
Van barátom, aki kb. ugyanúgy járt mint te.
Igazából az örökség nem veszteség, hanem a szerető család hiánya a nagy baj.
Amit írni tudok, képzelj el valakit, akit támogatott a családja és az illető 15 évet tanult az életéből, aztán nem talál állást, max. szalagmunkát. Ez szerinted jobb?
Igazából az zavar, hogy kb. most bizonyosodott be, hogy senki sem szeret a családomból. Én nem tehetek erről! Semmit nem tettem ellenük.
Én bíztam bennük, talán túlságosan is. Észhez kellett volna térnem akkor, amikor súlyos betegként nem fogadtak be, csak szociális nyomásra.
Igazából csak most tűnik reménytelennek a helyzetem, pár nap múlva jobban leszek. Köszönöm mindenkinek, aki segített!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!