Elvárnák a "halotti tort"?

Akkor nem tartasz, ennyi.

Részvétem

Részvétem!

Nálunk sem szokás, szerintem is undorító hagyomány. Nem hinném, hogy elvárnák tőled.

Nálunk is volt, de a temetés előtti estén.

A szűk család összejött, mindenki beleadott a költségekbe. A gyerekek ettek legjobban, a felnőttek csak ittak (inkább üdítőt, kevés alkohol volt(direkt) és cigi ami ment. Szóval szó sincs semmilyen habzsi-dőzsiről. Ilyenkor a halottról beszélgettünk, a legjobb pillanatokat felhoztuk, meg minden hasonló dologról. Szóval egy kötetlen beszélgetés(nem bulizás!), a szűk családnak az elhunyt tiszteletére.

Persze elhagyható. Senki sem várhatja el Tőled.

A halotti tor onnan indult, hogy vannak családtagok, rokonok, barátok akik több száz vagy akár ezer kilométert utaznak, hogy végső búcsút vegyenek az elhunyttól.

Több órányi utazás, majd 1-2 órás temetés után szinte mindenki kimerül, megéhezik, megszomjazik. Ezért az elhunyt közvetlen családja készül ebéddel vagyis halotti torral, hogy a messziről jött vendégeket ne üres gyomorral indítsa útnak. Sok helyen kedves emlékek, beszélgetések vannak. Hát ez a lényege a halotti tornak. De ha valaki nem csinál, akkor illik előre szólni a többieknek, hogy nem lesz, így ne érje váratlanul, és készüljenek maguk étellel, itallal.

Ezt nem lehet elvárni.

Főleg, ha nincs is rá pénzed.

Részvétem!

Nálunk nem rég volt, de nem buliztunk hanem a halott tiszteletére együtt voltunk és beszélgettünk. Szerintem senki nem várja el, de a közelebbi rokonokat akár egy üdítőre is jó lehet behívni, mert pl. nekem személy szerint jó érzés volt, hogy nem magamban voltam rögtön a temetés után.

Na meg nem is parasztság szerintem ez. Persze más mikor buliznak, de az már más kategória.

nálunk szokás, de nem feltétlen a gyerekek tartják. Ha van házastárs akkor pl ő. Vagy van hogy tesó. van hogy unakahug... a lényeg hogy közelálló.

De ha gyomorgörcsöd van az egésztől ne tarts. szerintem sehol se kötelező.

szerintem szép szokás a tor. Nálunk összejön a nagycsalád, barátok akik ismerték az elhunytat, és ott már lehet a vidám dolgokra emlékezni, jól oldja a gyász feszültségét. De nyilván én ebbe nőttem bele, szóval nekem ez a természetes. van ahol nincs, ott meg az.