Szülők vagy a párom?

én a helyedben nem mennék el vele albérletbe.

ez az én véleményem

Nem szereted eléggé a párod, ha ez a kérdés egyáltalán felmerül benned. Én a magam részéről nem maradtam volna otthon, mert az együtt lakás állandó probléma forrása, de ezen már változtatni nem tudsz.

Esetleg nem lehet teljesen külön lakrészt kialakitani? Ez sem a tökéletes megoldás, de jobb mint együtt élni. Nehéz helyzetben vagy, mert ha albérletbe költöztök, akkor támogatni sem tudod a szüleidet. Én a páromat választanám, és ezt a szüleidnek is meg kell értenie.

Ha megígérted a szüleidnek, akkor tartsd be! De valahogyan próbáljatok a pároddal is dűlőre jutni, mert ennek így nem lesz jó vége! Bár nem derült ki az írásból te melyik fél vagy.

Én úgy látom, meg láttam eddig is, hogy a gyereknek külön házban a helye! Nem azért, mert nem szeretik egymást, hanem pont az ilyen konfliktusok miatt! Az én anyukáméknál is elférünk még, de mihamarabb el fogunk menni, mert ez a természet rendje! Szerintem nem kellett volna annak idején ezt megígérni! Inkább saját házat kellett volna venni/építeni. Persze évekkel ezelőtt ezt te nem biztos, hogy így láthattad.

Nem megbántani akarlak, inkább csak ráébreszteni, de olvasd el újra a kérdésed: "...a párom sokáig velünk lakott..", én ezután reménytelennek tartom ezt az egészet. Te mint valami idegenről beszélsz a saját párodról, aki egy ideig veletek (mármint apuci-anyuci és veled) lakott... ez soha nem volt igazi párkapcsolat.... én a férj (vagy élettárs) helyében biztos nem akarnék visszaköltözni, ha a feleségem így gondolkozna, viszont te ígéretet tettél, és a szüleidre ez komoly anyagi terhet ró.... nehéz helyzet.

Bocs az off-ért, mert nem igazán a kérdésedre válaszoltam, de az ember nem azért választ párt magának, hogy "velük lakjon", hanem mert azzal a férfival akarja leélni az életét, jóban-rosszban összetartoznak stb. Vele, és nem a szülőkkel. Akiknek persze minden tiszteletem, nem bántani akarom őket. A hiba a te alapgondolkozásodban van, gondolom ebből lett többek között elege a férjednek is. Azért sok sikert kívánok, mert van 2 gyermeketek, és jó lenne ha valahogy dűlőre jutnátok, de szerintem neked is engedned kell.

Én igazából a szüleidet nem értem. Ők rendelkeztek több élettapasztalattal, mikor téged, tizenévesen egy olyan döntés elé állítottak, amit nem igazán hozhattál meg még akkor. Nekik kellett volna tudniuk, hogy ez így nem működhet, mert nem egészséges. Értem, hogy segíteni akartak, de én még olyan esetről nem hallottam, hogy több generáció együtt jól müködött volna.

Az sem igazán felnőtt viselkedés, hogy senki sem akar békülni. Akkor mit akarnak? Ezt kéne tisztázni, mert mondjuk a gyereked, aki meg épp felnő olyan mintát lát maga előtt, amit nem hiszem, hogy jó lenne, ha tovább vinne.

Persze tudom ez, nem segítség, de a szituban te vagy benne és szerintem fontosabb, hogy a pároddal jól kigyere, mint a szüleiddel. Tiszázni kéne, hogy mi volt az, amiért nem tudtatok így együtt élni és mi az, amiért a párod nem akar visszamenni. Viszont neked is figyelembe kell venned, hogy ő mit akar, mert ebben a játékban nem csak te vagy, vagy ő van, hanem ketten vagytok plusz a gyerek is és ti elméletileg így kell, hogy alkossatok egy családot és nem te, a gyerek és a szüleid.