Mi tegyek, hogy a párom engem szeressen jobban, ne a szüleit, akik csak eljátszák a mártírt neki? A páromnak velem kellene leélni az életét, és nem a szüleivel, nem? Élettársi kapcsolatban már a szülők csak egy mellékszereplők.

szervusz.

hadd meséljek az én előéletemről is annyit, hogy az én szüleim is alkoholisták és vertek gyerekkoromban, szóval át tudom érezni, mit jelent neked ez a párkapcsolat. Mindent, ami a boldogság szóhoz kapcsolódik.

DE: valahol azt érzem, kicsit elvárod tőle, hogy mindent, ami valaha fontos volt neki, eldobjon a párod teérted, és az okok között valahol ott van az is, hogy eleget szenvedtél már, és jár neked a boldogság.

az a baj ezzel a felfogással, hogy sajnos, akármennyire nem szeretnénk beismerni, több helyen hibádzik.

1. egyáltalán nem biztos, hogy veled szeretné leélni az életét. Az hogy élettársi kapcsolatban vagytok, nem jelenti azt, hogy feleségül szeretne venni, azt meg még inkább nem hogy jóban-rosszban, míg a halál el nem választ. Persze, lehet, hogy tévedek, de bennem felmerült az is, hogy habár szeret, neki nem 100%-os boldogság az, hogy együtt éltek, és lehet, hogy pont azzal bizonyítja szerelmét, hogy ezt bevállalta érted, mert kiragadott abból a szörnyűséges környezetből, amiben te felnőttél. Ettől még nem boldog, lehet korai volt...

2. Nem biztos, hogy az apja ki akar túrni, és nyílvánvaló, hogy a fiának fog panaszkodni. A "munkás" emberek valamilyen szinten mindig megvetik a munkanélkülieket, ezt sose feledd, és ez alól a párod sem kivétel (igenis dühíti a tudat, hogy nem dolgozol, még ha nem is mondja). Apuka nem fordítja ellened a párod, legfeljebb az érzéseket erősíti fel, de ez a párodat anélkül is zavarja, hogy a kedves apósjelölt áskálódna.

Após pedig ki tudja? Lehet ez nála egyfajta nevelési módszer, és nem tudhatod, lehet csak úgy gondolja, neki állsz többszörös erővel munkát keresni, ha folyamatosan rágja a te és a fia fülét. Nem kell feltétlen a rosszat keresni.

3. Ha x évet kibírtál a jó öreg szüleiddel, mért nem költözöl vissza haza, míg nem tisztázódnak a dolgok kettőtök közt?

Ha annyira úgy érzed, a párod inkább választaná a szüleit helyetted, legalább megmondhatod neki, ez nem szakítás, de ideje átgondolni a kapcsolatotok, mert sokat veszekedtek, és különben sem árt, ha lehiggadnak a kedélyek. Azt azonban sose feledd: NEM KELL, és NEM KÉNE, hogy válasszon! Neked nincs mit veszíteni, mert te szenvedtél nem is keveset, nyílván a párodat választanád, akivel egy szép élet reménye csillan fel. De neki ez nem teljesen így van! Mások az érzései, ő nem ezt élte át! Ő boldog volt eddig, és most, h te "beléptél" a képbe csak azt látja, hogy nem akartok megférni egymással, a boldog család folyamatosan civódik, és távolodik egymástól, mindezt egy "nő" miatt, akit eddig szeretett.

Próbáld megérteni, neki másfajta boldogság is létezik az életben, míg neked csak a szerelem jutott! Ezek nem győzhetik le egymást!

4. Ha ennyire áskálódnak ellened, te miért ugyanazt teszed, mint ők? Ahelyett, hogy nyíltan megbeszélnéd négyszemközt a dolgokat és minden valószínűség szerint a félreértéseket apóssal, te is megpróbálsz áskálni, méghozzá a párod fordítanád ellenük, hiszen elvárod tőle, hogy jobban szeressen náluk! Nem lehet, hogy ezt ők is érzik, és ilyen tekintetben ok is van a féltékenységre?

És egy picit hálásnak kéne lenned, hogy befogadtak, hiszen közeli a kapcsolat a fiukkal, ha azt mondják ez a "csitri" ide be nem teszi a lábát, az alkoholista szüleiddel laknál most is.

Ergo:

- próbáld megérteni, az érzések nem úgy működnek másokban, mint benned, és nem feltétlen természetes, és jó az, ami a te gondolsz.

- beszélj apóssal, vagy anyóssal, aki megérti az érveket vagy mindkettővel, és közöld vele, hogy a fiuk boldogságáért mindenre hajlandó vagy, és minden erődet megfeszítve próbálsz munkát találni. Ezenkívül megpróbálsz minél kisebb teher lenni a szülőkre, ezért mindenbe segítesz, ahogy tudsz, és ezt ne féljék közölni VELED. És ne a pároddal.

- ha ezek megvoltak, akkor beszélj a pároddal is. Köszönd meg neki, hogy ennyi mindent kiállt miattad, és kérd hogy továbbra is legyen türelemmel feléd. Szeretnéd ha a szülőknek valamilyen kifogása van feléd, továbbítsa neked, és te képességeidhez mérten megpróbálod ezeket kiküszöbölni.

- ha tényleg igyekszel is, akkor párod értékelni fogja, és meglátod eljön majd a pillanat, mikor igenis melletted fog kiállni a szülei helyett!

De ehhez az kell, hogy lássa, te tényleg mindent megteszel!!!!

És az utolsó alapszabály: mostantól nagyon aranyosak, nagyon kedvesek a szülei a számodra, és imádod őket. (még ha nem is így van). Ha hallod, hogy rólad kifogásolnak, akkor nem az a megoldás, hogy el kezdesz hisztizni a párodnak, hanem hogy megszeppent hangon a fülébe súgva remegve megkérdezed: mit csináltam rosszul?

Ezzel rengeteg veszekedés elkerülhető!

Sok sikert, én csak egy pár gondolatot írtam le, de rengeteg a fejembe van, hiszen én is átéltem, és nagyon sokat tanultam, sajnos a saját hibáimból.

Fogadd meg a tanácsokat, és ha még kérdésed van, nyugodtan írj privibe is, bármikor szívesen válaszolok.

Szerintem ennek két oldala van. Nem hiszem, hogy te teljesen objektíven tudod a szülő-gyermek kapcsolatot szemlélni, mert neked ilyen nem nagyon volt. Elvileg egy gyermek örökre a gyermeke marad egy szülőnek - ez nem azt jelenti, hogy gyerekként kell vele bánni, de a kötelék megmarad. Tehát az nem igaz, hogy a szülők mellékszereplők. Én ezt sem gyerekként, sem szülőként nem így látom és ha majd neked is lesz gyereked, meglátod, hogy ez azért nem ilyen egyszerű történet. Persze az, hogy a párod szülei manipulatívak, így már túl sok, de magát a veszekedéseket, amelyek köztetek vannak, valami kiváltja és gondolom, nem csak a szülők. Ha minden rendben lenne, akkor a párod próbálna téged is megérteni. Te magad írtad, hogy állandóan veszekedtek a pároddal. Ha a szülők még rosszindulatból örülnének is annak, hogy külön mentek, ők a felelősek a veszekedésekért? Úgy értem, miattuk veszekedtek vagy magatok miatt? Ti veszekedtek és nem a szülők veled.

Légy őszinte a pároddal, mondd el neki, hogy hogy érzel. Ha ő téged hosszútávon nem képes megérteni, mindig te fogsz alul maradni és ennek így nincs értelme. Itt inkább a párod a hibás, nem a szülők, mert nem ért meg téged. Ha akarna, ki tudna állni melletted. Szerintem ezt csak azért nem látod be, mert szerelmes vagy belé.

Elhagyja a férfi az anyját és apját, ragaszkodik a feleségéhez, és lesnek ketten egy testté. (Mózes 1. könyve)

Azért idéztem a Bibliából, mert nagyon igaz. A párod addig nem áll készen egy párkapcsolatra, amíg a szüleitől le nem válik. Jól érzed, hogy jelenleg a szülei fontosabbak neki, mint te, és amíg aszülőknél laktok, ez 100%, hogy így is marad.

Ne maradj benne egy ilyen kapcsolatban. Én látom, mit tett anyámmal az, hogy apám 60 (!) évesen is az anyját helyezi előrébb a feleségénél. Egy pokol ez az anyám számára, és az én számomra is, mert állandó veszekedésben kellett felnőnöm, és szinte menekültem otthonról, ahol nem bírtam élni.

Nem lesz jobb, ne áltasd magadat vele. Akkor lesz jobb, ha a pároddal együtt jó messzire elköltöztök. Nem a szomszéd utcába, hanem minimum a szomszéd megyébe.

Ha a párod ezt nem tudja megtenni, és helyetted inkább a szüleidet választja, akkor a helyedben elhagynám. Olyat keresnék, aki nem kisfiú már, hanem önálló, érett férfi, és aki már levált a szülőkről fizikai és érzelmi értelemben egyaránt. Csaj az ilyen férfi elég érett arra, hogy párkapcsolata legyen, megnősüljön, gyerekei legyenek.