Amiért férjem azt mondja ne dolgozzak rossz ember vagyok?

Én a főállású anyákat soha nem fogom megérteni. Legjobb barátnőm anyukája is ilyen, van 4 gyerek, ő otthon volt velük. Csak most már felnőttek, a legfiatalabb is iskolába jár, és anyukának nem nagyon maradt feladata, plusz a segély sem jár már lassan. Ő meg ott ül 50 évesen, nulla munkatapasztalattal. A férje is kezdi mondogatni neki, hogy hát igazán elmehetne dolgozni, így, hogy már felnőttek a gyerekek, de kb. egy Tescoba nem veszik fel. És ő még jobban járt, mint akik pl elváltak, és azzal kell szembesülniük, hogy sehova nem kellenek. Nem egy olyan nőről tudok, aki csak azért nem válik el az alkesz/agresszív/bántalmazó férjétől, mert utána nem tudna mit kezdeni magával. Nem tudni, hogy több evétized alatt hogyan alakul az ember személyisége, nem szabad ennyire kiszolgáltatni magunkat valakinek.

Mindig picit lenéztem az ilyen háztartásbeli nőket. Pedig ennek a barátnőmnek az anyját is amúgy bírnám, jól lehet vele beszélgetni, művelt. De egyszerűen nem tudok rá egyenrangú partnerként tekinteni, mert úgy érzem 20 éves dolgozó emberként én "felnőttebb" vagyok mint ő, aki életében nem dolgozott. Persze ezt nem lehet így mérni, de nem tehetek róla, nem tudom komolyan venni. Előttem más családmodell van, az én anyám kisgyerek mellett egyetemre járt, dolgozott és vitte a háztartás. Én 7 éves koromtól egyedül jártam haza a suliból, és egyedül voltam, amíg anyám haza nem ért, és ahogy elnézem, sokkal önállóbb lettem mint a sok kiskorában agyontutujgatott korombeli. Azért egy 6-7 éves nem olyan kisgyerek már. Ha a sulijuk bicótávra van, akkor bőven járhatnak egyedül. Minimum 7 éve otthon vagy már. Lassan el lehet engedni a "kis iskolás" gyerekek kezét, mert nekik sem jó ha megfojtod őket. Nem babák, nem igénylenek 24 órás felügyeletet. Ha 1 órát főzöl, 1 órát takarítasz, 1 órát fát hasogatsz, 1 órát meg biciklizel a gyerekekért(de a főzés, takarítás pl. nem vesz igénybe ennnyi időt, pláne ha minden nap csinálod, meg gondolom fát is csak télen hasogatsz, és nem minden nap), az még akkor is max 4 óra tényleges elfoglaltság egy napra. Én nem érezném így hasznosnak magam.

Szerintem a legtöbb ember úgy van vele, hogy az az ő pénze, amit megkeres, és az önbecsülés alapja a munka. Valószínűleg a rokonságban is sokan így vélekednek. Minden joguk megvan ezt gondolni, ahogy neked meg minden jogod megvan otthon maradni. De amíg képesek akár az egyedülálló nők is munka mellett több gyereket nevelni, addig ne várd, hogy a társadalom munkaként kezelje a háztartás vezetését. Mindig lesznek akik ha nem is szar embernek, de lustának fognak gondolni, amíg nem dolgozol.

Én nem értem az ilyen kérdéseket. Nektek így jó, ne foglalkozz mással. Tényleg el kell gondolkozni azokon a dolgokon amiket írtak a többiek: neked társaság, szolgálati idő, mi van ha a férjed lebetegszik/meghal/elváltok stb.

Én 2 évet voltam otthon "csak úgy". Nekünk így volt jó. Amikor a kicsi 2,5 éves volt akkor indította el a férjem az egyéni vállalkozását, amit a 8 órás munkája mellett csinál. Amiben tudtam segítettem neki, de a munka lényegi részét ő csinálta/csinálja. Lényegében minden más rám maradt. A nagy kezdte az elsőt, a kicsi havonta 2 hetet beteg volt. Ha vissza is mentem volna dolgozni, nem tartott volna sokáig hogy kirúgjanak.

Kétféle reakció volt: aki tényleg látta a rossz oldalát, kíváncsi volt hogy erre gondoltunk-e. Főleg az én családom, barátaim. Mondhatjuk úgy, hogy aggódtak értem :-) Velük nagyon jól tudtam erről beszélni, elfogadták az érveimet és nem szóltak bele az életünkbe. Pláne nem ítéltek el.

És voltak az ítélkezők, akiknek mindegy mit mondtam, én voltam az ingyenélő. Velük nem volt érdemes beszélni.

Egyébként amikor újra elkezdtem dolgozni, akkor is volt aki beszólt hogy milyen önző vagyok, tudnék a gyerekekkel foglalkozni de hát a karrier fontosabb.... Nem tudsz olyat tenni, ami mindenkinek megfelel.

Csupán egy kérdésem lenne.

"ház körüli munka kert favágás gyerekekkel minden stb."

Ez mi? Tengerparti havajozás?

Kettőtök magánügye a közöttetek lévő munkamegosztás.

Ha neked nincsenek karriervágyaid, és ez neked is megfelel, akkor nincs ezzel semmi gond, csak egy. Mégpedig ha valami történik, bármi, akkor igen-igen kellemetlen és kiszolgáltatott helyzetbe fogsz kerülni.

Ja, és nyugodtan járj fodrászhoz és törődj magaddal. Lehet hobbid, barátnőzhetsz néha. Nehogy felvedd az "eltartott házicseléd" szerepet.

A férjeddel így is egyenrangú felek vagytok.

Kedves kérdező !

Nem vagy sz.r ember , sőt!

Ne legyél rest , írd be a gugliba , hogy "főállású anya" és keresgélj , mi érdemi infót találsz! Ugyanis --tudtommal--a főállású anyasághoz ma már nem úgy viszonyulnak, mint akkor, ha csak akkor számítottál embernek, ha átképeztetted magad a dicső kommunizmusért---például--traktoristalánynak, illetve olyan munkákból voltál kénytelen fenntartani magad és a családod, ami egy férfinak is komoly megerőltetés. ( [link] )

A téged lesz.rókról meg csak annyit , hogy hidd el , másképp viszonyulnának hozzád és a családodhoz , ha mindennap ingyenkajával várnád őket , mosnál , vasalnál rájuk....stb. Mindjárt te lennél a háziasszonyok gyöngye , a mintaanya és a követendő példa. Nézz utána , mit tehetsz annak érdekében , hogy időskorodra ne maradj a semmire : ezért ma kell tenned. Erről kikérhetnéd a férjed véleményét és ha már "képben vagytok" afelöl, mi a teendő , akkor az ügyintézéshez a segítségét is. Mielőbb nézz utána , mik a lehetőségeid!

gugli : FŐÁLLÁSÚ ANYA ! :)

"Előttem más családmodell van, az én anyám kisgyerek mellett egyetemre járt, dolgozott és vitte a háztartás."

Azért azt ne feledjük el, hogy ez emberfeletti, nem pedig optimális teherbírás. És nem lehet erre hosszú távon berendezkedni. Az ilyen leterhelt anyák 45 évesen rokkantnyugdíjasok, vagy legalábbis jogosultak volnának rá.

Szar embernek nem gondolnálak, inkább kicsit naivnak.

Ezt hívják teljes kiszolgáltatottságnak. Addig van ez, amíg minden happy, de bármikor változhat a helyzet.

Ne adj isten, lebetegszik a férjed, vagy még rosszabb. Ott állsz munka, gyakorlat nélkül, kis gyerekekkel, segítség nélkül. Hasonló a helyzet, ha a férjed lelép egy másik nővel. Ebben az esetben legalább a gyerektartásra számíthatsz, ha nálad helyezik el őket. Ha később dolgozni szeretnél, rengeteg hátrányod lesz, ellenben gyakorlatod semmi. "vén" fejjel üldögélsz majd ott a kezdők közt. A nyugdíjad a ledolgozott éveid alapján kapod, ha nincs meg a minimum 20 év (ha jól emlékszem), akkor meg nem is kapsz. Általában a nők élnek tovább, így, ha esetleg nem lesz öreg korotokra megtakarításotok (a leírásból nem egy zsíros vállalkozásnak tűnik), akkor akár 20 évet is osztogathatod a saját kis jövedelmedet majd.

A társadalom sosem fogja teljes értékűnek elismerni a mostani tevékenységedet, ezt hasonló mértékben fogja honorálni is. Az sem biztos, hogy mindig kielégít majd ez a fajta élet, de minél több idő telik el, annál nehezebb lesz kilépni belőle. Az is lehet, hogy egyszer majd társas életre is vágyni fogsz, nem csak mindig az otthon.

Persze az is lehet, hogy boldogságban, békében éltek, mint eddig.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem engedném meg magamnak, hogy ennyire kiszolgáltatott legyek, és ennyire be legyenek határolva a lehetőségeim.