Nagyon rossz ember vagyok, ha?

Nem vagy rossz ember. Sajnos nem minden nagymama kíváncsi az unokájára, van ilyen.

Nem vagy az. A kérdésed alapján inkább a nagymamád a rossz ember.

Mert mindent megtettél, próbálkoztál, és hoztál most egy döntést, ami ellen a lelked tiltakozik egy kicsit. Majd elmúlik.

Azért,mert valószínüleg egy jóérzésű,tisztességes ember vagy .Ez a kapcsolat viszont egyoldalú,az eszed tudja,hogy nem érdemes többet foglalkozni az üggyel,de közben vágytál/vágysz a nagymamád szeretetére . Amit sajnos úgy néz ki,nem kapsz meg.Sajnálom .Talán a folyamatos sértegetés miatt is van bűntudatod,ha egész életedben azt hallod,hogy semmirekellő,vagy hülye vagy,egy idő után elhiszed.

Most jól értem? A nagymamád elköltözött a másik lányához lakni. Ezen miért kell megsértődni, főleg unokaként?

Az én nagyszüleim borzasztó emberek, többször is bebizonyították, hogy sem emberként, sem szülőként, sem nagyszülőként nem lehet őket tisztelni. Én emiatt egyáltalán nem tartom velük a kapcsolatot (bár valószínűleg ha akarnám, se tudnám, ugyanis világéletükben tojtak ránk...), nem nagyon érdekelnek, és még bűntudatom sincs. Csak szomorú szoktam lenni néha, mivel a másik oldalról már meghaltak a nagyszüleim, akiket viszont nagyon szerettem, és mikor szembesülök azzal, hogy a párom nagyszülei mennyire törődőek és kedvesek, és hogy engem is unokaként kezelnek, rám tör a sírás :)

Ne haragudj, de érthető, hogy nem hagyja ezt a lelkiismereted. Most komolyan gondolod, hogy azért, mert arrébb költözött x kilométerrel, akkor innentől kezdve soha többet meg sem látogatod? Nem tudom milyen a kapcsolatotok, de ha annyira rossz lett volna, akkor eddig sem segítettél volna neki. Szóval számomra ez egy kicsit ambivalens hozzáállás. Nyilván nem kell csüngened a nagymamádon, akit nem szeretsz, de azért kizárni őt az életedből, mert elköltözött, azt nem gondolom jó ötletnek.