Mit tennétek a helyemben?

Mi az öcséd betegsége? Ha átmeneti, akkor persze maradj, de ha hosszan tartó, akkor kell keresni megoldást, mert ez nem állapot, hogy a pároddal külön vagytok.

Ha annyira beteg, hogy 24 órás felügyelet kell neki, akkor próbáljatok meg szociális vagy valamilyen speciális helyen elhelyezni.

Akkor nincs más, hogy kerestek neki valami helyet. Ne mondj le a párodról. És egyébként se tegyétek magatokat tönkre egy ilyen miatt.

Nekem nagyapám kapott agyvérzést kb 8 éve. 4 évig itthon volt kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ő alapból egy agresszív ember és rajtunk töltötte ki a tehetetlenségét és nyomorát. Utána beadtuk szoc otthonba és minden jobbra fordult.

Az öcsédet tudjátok ott is látogatni, de neked más feladatod van most. Fel kell nevelned a gyereked a pároddal.

Anyukád szemszögéből megközelítve a dolgot azt kell mondanom, hogy soha nem áldoznám fel egyik gyerekem boldogságát és boldogulását a másikért. Ha másként nem megy, keresni kell neki egy napközi ellátást biztosító helyet (tudom, ilyenből nagyon kevés van és nehéz is bekerülni, de megpróbálni mindenképpen érdemes) vagy valami más megoldást.

Anyukáddal ülj le beszélgetni, hogy gondolja megoldani a dolgot, mert ez így nem jó: három ember élete megy rá (te, párod, gyerek) arra, hogy rád van testálva az ápolása.

Apukád hiányzik a történetből. Vele mi van? Talán lelépett, emiatt hárul akkora teher az anyukádra? Ő meg tovább passzolja?

Én is csak azt tudom javasolni, hogy először is házi gondozást kérjen, amíg nem talál az öcsédnek valami bentlakásos helyet.

Te meg éld az életed a saját családoddal. Látom mások is így nevelik a gyereküket, beléjük nevelik, hogy a beteg testvérüket nekik kell majd gondozniuk. De ez nem a te problémád, hanem a szüleidé. Neked a saját gyerekedet kell felnevelned, csakúgy mint a szüleidnek a sajátjukét.

Itt egy lista az autistákkal foglalkozó lakóotthonokról, érdemes volna szétnézni közöttük is:

[link]

Találjatok egy megoldást, hogy tesódnak is jó legyen és neked is legyen saját életed.