Nincs kedvem élni sem, mit tegyek?

A családban (is) vannak gondok. Édesanyámmal, 7 éves testvéremmel és nevelőapámmal élek. Érzem, hogy tesómat jobban szeretik. Őt mindig meghallgatják, foglalkoznak vele, velem meg... Én a kutyát sem érdeklem. Vagyis én egyszer így gondolom, egyszer nem. Anyáék szerint nincs igazam. Nagyszüleim imádnak minket kivételezés nélkül. Rájuk mindig számíthatok, imádom őket.

A másik, hogy visszahúzódó vagyok az előző osztályom miatt. Ott utáltak, megaláztak mindig, bántottak is... Itt sem szeretnek igazán, el lettem könyvelve az osztály nagy része szemében antiszociálisnak. Van 3 lány akikkel beszélgetek, a többiek meg szerintem sokszor azt sem tudják, hogy létezem-e....

Szóval, semmi érdekes nincs az életemben, nagyon el vagyok keseredve, bízok abban, hogy nem sokára megszűnik a világ és nem kell tovább nyűglődni. Sokszor gondolkoztam azon, hogy valahogy véget kellene vetni az életemnek, de a nagyszüleim és a hugom miatt nem tenném meg, meg nem is merném megtenni.. Bár sokszor közel voltam hozzá, hogy hozzányúlok a gyógyszerekhez.