Anya elolvasta a naplómat! Mit tegyek? (többi lent)

Hány éves vagy?

Amúgy alapból kezdjük ott, hogy nem neked, hanem nekik kene rosszul érezniük magukat és bocsánatot kérni.

Az a saját, személyes dolgod, nekik semmi köze hozza

nem neked kéne szégyellni magad,hanem nekik, akik ketten is fröcsögve olvasták a privát gondolataidat.

sajnálom,hogy így jártál,de ne szégyelld magad egy percig sem.jogod van hozzá,hogy meglegyen a saját véleményed. nekik nem lett volna joguk elolvasni.

annyit tudsz tenni,hogy elzárod vagy gépen írod tovább,jelszóval védve.

Szerintem is itt neki kell magát szégyellnie, nem elég, hogy beleolvas ő, még meg is mutatja másnak.

Azt meg ne várja el senkitől, a gyerekétől sem, hogy minden lépését tapsikolva és helyeselve fogadja, jogod van a saját véleményedhez, akkor is, ha neki ez nem tetszik.

Nekem is beleolvasott egyszer anyukám a naplómba. Nagyon rosszul esett, napokig nem szóltam hozzá.

Nekik kellene rosszul érezni magukat, hogy elolvasták neked ne legyen bűntudatod ez miatt.

Először is, akik azt írják, hogy abszolút nem jogos a haragjuk, azoknak teljesen igazuk van. Ha egy gyerek naplót vezet, az annak a jele (szerintem), hogy nincs kivel megbeszélnie a problémáit. Ez még mindig jobb, mint örlődni, legalább "kiírod magadból" a problémát. az megint természetes, hogy megvisel, hogy elváltak a szüleid.

Az viszont, hogy anyud új párja emiatt konkrétan leszid, az teljesen elfogadhatatlan. Neki mi köze hozzá? Úgy ment bele a kapcsolatba, hogy tudta, hogy van egy gyerek, akitől nem várhatja el, hogy apjaként szeresse, vagy tisztelje. Azért tenni kell, hogy legalább közelítsen hozzá, neked ő egy idegen (itt nem arra gondolok, hogy bár egymásnak ti senkijei vagytok gyakorlatilag, mégis anyagilag támogat, hanem egyéb dolgokra). Az, hogy bizalmas viszony legyen köztetek, az mindkettőtökön múlik, de elsősorban nem neked kell hozzá igazodnod.

Anyuddal is el kellene beszélgetnie valakinek erről (ahogy látom nem neked, hanem valakinek, akire hallgat), mert te nem tehetsz róla, hogy a szüleid elváltak (akik a gyerekre is fogják a válást, azokról megvan a véleményem). Neked kellene az egészet a legkevésbé megsínyleni, persze tudom, hogy ez általában nem így van.

Az meg végképp ne érdekeljen, hogy a párja nem áll veled szóba. Ő sértődött meg, neki kell megbékélnie (szemedre se hányhatja a fentebb részletezett okok miatt). Ha meg mégis, akkor engedd el, ne foglalkozz vele. Bunkó se legyél, próbálj legalább te okosabb lenni, és felülkerekedni az egészen, hidd el, ettől jobban magába fog nézni, mint ha leállnál vele vitatkozni.

Anyuddal próbálj meg nyugodtan beszélni, és értesd meg vele, hogy természetes, hogy megviselt a válás, de ő ugyanúgy az anyukád, az apukád meg ugyanúgy az apukád marad. Szerintem legalábbis ez lenne a normális. Nekem szüleim nem váltak el, de sokszor vitatkoztak, amíg náluk laktam, szerintem még most is. Anyum nem egyszer annyira kiakadt, hogy mondta, hogy otthagyja fatert. Én megmondtam, hogy miattam ne fogja vissza magát, nekem akkor is ők maradnak a szüleim. Ezt így láttam tizenévesen is, huszonévesen is, meg így harmincon túl is így látom.