Költözés fiatalon? Van rá esély?
Az okokat amiért ennyire el szeretnék itthonról menni nem szeretném nyilvánosan részletezni. Elég annyi, hogy a szüleim semmiben nem támogatnak, sem a továbbtanulási terveimben, sem a munkámban, stb..
Egy éve dolgozom, havi 100ezer körül keresek, mellette tanulok. Barátom 200 körül keres, mindketten rengeteget dolgozunk, hogy végre elmehessünk innen.
Konkrétan titokban kellett elmennünk házakat nézni, a szüleim miatt, akik abszolút ellenem vannak mindenben.
3 éve vagyunk együtt, vidéken szeretnénk házat venni, van némi megtakarításunk, én még két évig tuti tanulni fogok, addig nem is tudok többet keresni, utána levelezőn szeretnék egyetemre menni.
Viszont úgy érzem, hogy ez kevés, és állandóan bennem van az érzés, hogy nem bírnánk ennyi pénzből.
A terv az, hogy azt a két évet még valahogy kibírom itthon, amíg még többet tudunk félre tenni, hogy amint befejezem az iskolát elköltözhessünk.
Viszont a környezetemben egyetlen pozitív példát sem látok erre, mindenki kb élete végéig a szülei nyakán él saját ház és lakás nélkül.. anyám kijelentette, hogy azt várja tőlem hogy 30 éves koromig itt éljek, és majd akkor esetleg elköltözhetek... na ezek után nem csoda, hogy a kapcsolatunk minősíthetetlen.
Szívesen olvasnék tapasztalatokat, mennyire oldható meg a dolog stb.. :) Jó lenne látni valami pozitívat is.
Köszi, 18L
Elmondom nálunk, hogy volt.
A (most már) férjemmel 25 évesen koltoztunk ossze egy pozsonyi lakásba, amit hitelre vettunk, 1/4-es onerovel. Itt az albérlet annyira drága, hogy 1 havi hiteltorlesztonk kb. 2 havi bérlet, legalábbis egy ilyen lakásé. A lakásvásárlás elott nem laktunk egyutt, de azóta is minden percét élvezzuk az onállóságnak.
Most már tervezzuk lassan a családalapítást is, és arra jobb lenne a családi ház. Eddig úgy néz ki, hogy innen kb. 20 km-re elkezdunk építkezni, és ezt a lakást pedig kiadjuk. Majd még meglátjuk.
A Te torténetedben a legnagyobb rizikónak azt látom, hogy viszonylag keveset kerestek, de ez még változhat. Nálunk kb. 2800€ jon be havonta, jól élunk, van némi tartalékunk és tudunk elotorleszteni is.
Azért én ismerek egy jó pár embert, akiknek nem ment az együttélés.
Példának kezdésből ott van a barátom, aki az excsaját úgy jegyezte el, hogy együtt sem éltek, aztán összeköltöztek - lakásvétellel - és kiderült, hogy a hölgyike egy háklis nőszemély, aki egy porszemtől az asztalon idegrohamot kapott. Vagy mikor a barátom elment volna valahova iszogatni, kizárta a lakásból, utána 3 hétig nem szólt hozzá, ha mégis, akkor üvöltve.
Na, hát ezek a dolgok nem nagyon jöttek elő, amíg nem éltek együtt.
mivel vidéken élünk sajnos munka terén nincs akkora kínálat (közel sem) ráadásul a fizetések is a töredéke annak, amit ott lehetne kapni a munkáért amit a barátom végez. :) sokáig gondolkodtunk azon, hogy a főváros környékére költözzünk, ott szerettem volna egyetemre menni, de annyi pénzünk még egy jó ideig nem lesz, hogy ott akár egy lakásbérlést is megengedhetnénk magunknak.
nekem nincs gondom azzal, hogy vidéken maradjunk, persze nehezen mondtam le az elképzelésről, hogy ott dolgozzak és járjak egyetemre.. de valamit valamiért, innen is megoldható az egyetem, ha pedig jön egy jobb lehetőség munka terén a házat el lehet adni és menni. az egyik hozzászólásomban már írtam, hogy gyorsan el lehet itt adni a házakat, múltkor amíg azon agyaltunk hogy mi legyen elvitték előlünk. :D
igen, mindenre van rengeteg rossz példa is, nem úgy költöznénk össze hogy heti 1x találkoztunk eddig és ne ismernénk egymást eléggé.. ha nem dolgozunk akkor szinte mindig együtt vagyunk, szerintem elég jól kiismertük már egymás idegesítő szokásait. sajnos ha együtt élnénk se lennénk együtt többet, mint így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!