Hogyan értessem meg vele, hogy nem kell mindenért ennyire hálásnak lennie?

Először is bocs a furcsa kérdésért, de nem könnyű megfogalmazni. Kezdjük azzal, hogy én egy 20 éves egyetemista vagyok, a szüleim elváltak, elvileg apuval élek, de ő külföldön dolgozik, így gyakorlatilag egyedül lakom. Apu küld minden hónapban pénzt, amiből tudok fedezni mindent, ráadásul van elég magas saját jövedelmem is. Kb. egy éve ismerkedtem meg a barátnőmmel, 21 éves és szintén egyetemista. Szerelem volt első látásra. Már a kapcsolatunk elején kialakult, hogy ha elmegyünk valahova, akkor én fizetek, több okból is. Először is, mert én vagyok a fiú és úgy illik, másodszor pedig a fentiek miatt nekem sokkal több pénzem van, bár azért ő se szegény, de a pénze egy része elmegy a kocsija fenntartására, a maradék pedig ruhára, kozmetikumokra stb., mint egy normális nő. Szóval általában én fizetek, és ezért ő úgy érzi, hogy kötelessége csúnyán szólva "kinyalni a s*ggem". Például egy héten kb. 3-5 alkalommal alszik nálam, de sokszor napközben csak úgy felugrik, hogy kiteregessen, főzzön, hogy legyen friss melegétel, mire hazaérek, elrakja az elmosott edényeket, levigye a kutyát sétáltatni stb. Máskor megbeszéltük, hogy aznap este elmegy szórakozni a barátnőivel, erre mikor hazaérek ott vár kész vacsival, asztal megterítve, pezsgő behűtve. Mikor megkérdeztem, hogy most ezt miért és mit keres itt és miért nem a barátnőivel stb. A válasz: elköltötte a pénzét a vacsira. Alig bírtam ki, hogy ne ordibáljak vele. Ugyanis mióta félig nálam lakik, megmondtam, hogy ott és ott a kosztpénz, ha kell valami, akkor vegye ki. De ő nem, ő a saját pénzéből akarta a vacsorát. Megettük, sz*xeltünk egy szenzációsat és mivel még nem volt késő, ezért kitaláltam, hogy adok pénzt, elviszem a buliba, aztán le is lépek. Úgy sikerült rávennem, hogy térden állva kértem és akkor rábólintott. Az utolsó ilyenje, amikor felhúzott a kedvességével az múlt tegnap volt. Szombaton elmentünk bulizni, későn értünk haza. Én vasárnap reggel korán keltem, mert nézem az F1-et. Meg is beszéltük, hogy hagyom aludni, majd 10-kor elmegyek focizni, mint minden vasárnap, 1-re itthon vagyok, addigra elkészül az ebéddel. Gondoltam, hogy meglepem, elkészítem a kedvenc reggelijét és leszaladok egy szál virágért és veszek neki Raffaellot, az a kedvence. Erre mikor felkelek és reggeli rituálék után kikecmergek a konyhába ő már ott sürög-forog, éppen a reggelinek szánt rántottát készítette. Na és én akkor nagyon csúnyán viselkedtem vele. Megmondtam neki, hogy most leteszi a fakanalat, majd én befejezem. Visszamegy és alszik min. 11-ig. Felkel, megeszi, amit kikészítek, utána elmegy masszőrhöz, az ebéddel ne foglalkozzon, elmegyünk étterembe. Ja és ezt persze a kelleténél jóval hangosabban és arrogánsabban. Persze ő, se szó, se beszéd elviharzott. Én elmentem focizni, hogy kicsit levezessem a feszkót, aztán átmentem hozzá, persze virág, Raffaello és a legbűnbánóbb arcom, de "nem volt otthon". Az anyukája mondta, hogy jegeljem a dolgot, inkább próbáljam meg ma. Este találkozunk és szerintem kibékülünk, de ezzel még nem lesz minden rendben. Hogy értessem meg vele, hogy ne mindig azt nézze, hogy nekem mi a jó, hanem törődjön többet magával? Bocs, hogy hosszú lett, de jólesett kiírni magamból.