Csúnyán összevesztünk. Mit csináljak?

Én túladnék rajta. Rosszul hangzik, de az a helyzet, hogy a duetthez ketten kellenek, nem elég egy, aki énekel PLUSZ beadja a derekát, ha a kedves főelőadónak netán nem tetszene valami.

A kompromisszumkészség mindkét oldalon szükséges.

No persze nem sokat ismertettél a szituból, márpedig ez így az érmének legfeljebb az egyik, szubjektív(?) oldala (mert sajnos a női objektivitás viszonylag ritka).

Egyébként vannak típusok, akik nagyon nyugodtak a felszín felett és vannak, akik azonnal, hevesen reagálnak. Ha feltételezem, hogy ilyen vegyespáros vagytok, akkor elmondom, hogy a heves típusú ember kilengései, hirtelen hangulatváltásai pont arra jók, hogy a nyugisét napokra kizökkentsék. Főképp, ha a reagáláson van a hangsúly, nem azon, hogy:

"ér-e annyit az egész, hogy túlreagáljam?" v.:

"a reagálásra fordított energiából nem lehetne inkább megoldást keresni a problémára?"

Pl. erre, mikor vki semmit nem kér, mindent csinálgat (azért a másik se rest..), majd, amikor épp úgy jön össze, odavágja, hogy majd' megszakad és ha ő nem lenne, akkor senki nem tenne semmit ésatöbbi. Fél nap cirkusz. Persze az nem tűnik fel, hogy kis időráfordítással egyik nap ezt, a másikon azt kérhetné a másiktól, hogy csinálja meg, de akkor nem lehetne mit napokig, hetekig érlelni, aztán odacsapni.

Ez csak példa, de ha találsz ismerős motívumokat..

33ffi

Mindenképpen tudni kéne, min vesztetek össze.

Lehet, hogy az egészet azért csinálta, hogy nagy kegyesen megbocsáthasson, vagyis manipulál. Ez azért is valószínű, mert kapásból ugrasz a kedvenc kajájáért. Én nem tenném, akkor se, ha én lennék a hibás. Ne a kaja miatt álljon szóba velem, hanem mert szeret = elfogad olyannak, amilyen vagyok, esetleg hülyének is.

Mondjuk már eleve azt sem értem, hogy bírtok nem szólni egymáshoz. A haragnak és a sértődöttségnek már rég el kellett volna múlni. Szerintem egy öleléssel is meg kellene tudni oldani a helyzetet, és nem másnap, hanem azonnal.

Az a helyzet, hogy mivel 3. házasságban élek, végre megtanultam nemet mondani. Főleg, ha józan ésszel átgondolva nem én vagyok a "hibás", megvárom a férfi kezdeményezését. Ha ez elmarad és magasról tesz a kapcsolatra, mi több, megkérdezi... és? mi lesz akkor?... "hagyni kell".

Nagyon nehéz dolog ez, pedig hányszor előfordul.

Megtanultam, hogy bizony, aki a vétkes, nem tesz a békülésért vagy legalább kezdémenyézért, hogy beszéljük meg..., annak a kapcsolatnak egyszer vége lesz. Hosszú távon az a jó, ha a férfi megtanul békülni és igenis tenni valamit a kapcsolat javításáért.

Ha viszont érzi, hogy hibája ellenére kedvébe jársz, hozzászokik, mitöbb elvárja, hogy bármit tesz, te legyél, aki "megalázkodik". Ha valaki bocsánatot kér nem megalázó. Ha egyszerűen feltálalod magad, akkor vissza fog élni a "jószívűségeddel". Úgy gondolja, bármit megtehet.

Ha téged bánt ez a dolog, akkor őt is zavarnia kellene...

Ha biztos a szerelme/szeretete irányodba.