Egykének lenni?

Szóval én egyke vagyok, régen kiskoromban sosem gondoltam bele ebbe igazán, bár mindig könyörögtem egy kistesóért, de édesanyám elutasította azzal a válasszal, hogy apám idősebb már, ezért nem..Miközben anyám 25 éves volt amikor engem szült..szóval szerintem lazán beleférhetett volna még egy gyerek..

A lényeg, hogy ennek igazából csak most szenvedem hiányát, mert akárki akármit mondd egy barát nem egyenlő egy testvérrel, nem pótolható. Bármikor amikor találkozom a barátaiammal csomószor beszélnek a testvérükről én meg ilyenkor csak csendben ülök és hallgatom. Meg régen mondtam még a szüleimnek, hogy jó lett volna egy kistesó, rögtön rávágta apám, hogy minek..így is mindent megkapsz meg így nem kell osztozkodni. Mondtam erre, ha lenne tesóm akkor én igenis nagyon szívesen osztozkodnék vele, meg legalább lehetne kire számítani..stb.

Ti erről mit gondoltok? Valakinek van pozitívabb tapasztalata, aki egyke? Bármilyen választ szívesen várok, köszi előre is!