Egykének lenni?

Mivel nem tapasztaltad a tesó jelenlétét, nem állíthatod egyértelműen, hogy nagyon szívesen osztozkodnál vele. Ki tudja milyen lenne, ha lenne. Akiknek tesójuk van, sokan irigyelnek engem, hogy milyen jó nekem, hogy nincs tesóm, mivel egyke vagyok.

Számomra azért rossz az egykeség, mert talán unalmasabb így a létem a családban, másrészt nem marad senkim se a szüleim után.

szerintem ezen kár pörögni, ugyanis nem a gyerekek döntik el, lesz e testvérük. Aztán nagyon sok múlik a nevelésen, ha lesz tesó lesz e belőle rendes tesóság, vagy állandó marakodás, vagy csak idegenek maradnak... Egyedüli gyerekek is, a nevelésen múlik hogy egy megértő ember lesz, vagy egy egoista kiskirály.

Szóval a lényeg a lényeg, nem a tesó meglétén múlik milyen az életed. És hogy van e tesója valakinek, arról sose tehet vagy nem tehet, mert sose volt az ő döntése. Innentől se nem előny, se nem hátrány, csak egy adottság, mint hogy pl szőke a hajad vagy barna. ennyi.

Amúgy felnőttkorban csak akkor marad meg a tesód, ha átalakul barátsággá. Szóval a barátok ugyanolyan fontosak.

Nekem legrégebbi barátomnak nincs tesója. de a párjának, stb, annó úgy mutatott be, én vagyok a tesója. És olyan is a kapcsolatunk. a saját tesóm annyiban más, hogy pár évvel több a közös emlékünk. De mindkettő a barátom, azért tartjuk felnőttként a kapcsolatot, nem a vér megléte vagy nemléte miatt.

Szóval pozitív negatív, értelmetlen eleve. nem rossz egyedül egyedül meg nem rossz tesóval se. akkor rossz, ha nem nevelnek.

17 éves vagyok, kb 4-5 éve érzem a testvér hiányát. Azóta nagyon sokszor gondolok rá, hogy milyen jó lenne egy kisebb testvér. Mennyit lehetne vele játszani, foglalkozni, mennyivel másabbul telnének a napok.

Anya mindig azt mondja, hogy néha szeretne egy második gyereket, de a hisztihez már nem lenne türelme. (A szüleim 43 évesek.) Meg azt kérdezi, hogy nem érezném-e cikinek a nagy korkülönbséget, amire természetesen nem a válasz.

Van két kisebb unokatesóm (2 és 10 évesek) akikkel nagyon sokat voltam/vagyok. Imádok velük lenni, olyankor mindig a nővérüknek érzem magam. A 10 évest terelgetni kell az útján, hogy mi a jó és mi nem. (A szülei sajnos sosem foglalkoztak vele, nem is lát tőlük semmilyen példát.) Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor azt mondja, hogy olyan szeretne lenni mint én és hogy én vagyok az egyik példaképe.

A barátok tényleg nem tudják betölteni a testvér szerepét sajnos. Akármennyire is jó barátok még az igaz barátaim is, nem tudnak velem lenni bármikor, nem úgy lehet velük programot tervezni stb.

Úgy érzem, hogy nekem a kutyám és a macskám a 'kistesóim'.

Azt hiszem ennyi lenne. :)

Én is egyke vagyok, régebben sajnáltam, ma már egyáltalán nem. Azért is, mert apámat annyira nem érdekeltem én sem, hogy tönkretett minket anyagilag, örülök, hogy én tudtam anyagilag függetlenedni, különben soha nem jött volna rendbe az életem.Az övével meg mi lett volna? Ő már nem mehetett volna egyetemre, nem lett volna, aki fizesse...és akkor meggyűlölt volna engem érte. Annak mi értelme lett volna? Ráadásul anyukám nem tudná eltartani, ezért nekem kellene...kb soha nem mehettem volna férjhez. Az én életem is gallyra ment volna.

Egyébként meg nem olyan habos rózsaszín cukor az a testvérség dolog, nekem van olyan ismerősöm, aki a hülye bátyja miatt önértékelési problémákkal küzd, egyszerűen csúnyának látja magát, mert a testvérkéje állandóan ezt mondta neki, meg a haverjai előtt megalázta. Hát köszi, jó nekem egyedül, ilyen testvérem inkább ne is legyen.

Fogalmazzunk úgy, hogy nekem inkább negatív tapasztalataim vannak arról, milyen egy testvér. Rá számítani? Majd ha piros hó esik. Romantikus gondolat az, hogy jaj, tesók, összetartanak jóban-rosszban... dr ha a szülők szarul nevelnek, és az egyik tesónak igazi szemétláda jelleme van... hát az a másik testvérnek kész pokol. Én inkább lennék egyke... nem lettek volna kivételezések, jobban figyeltek volna rám, nem kellene egy rosszindulatú, lejmoló, parasztot a testvéremnek tudnom... és akkor erre rájön az anyagi előny is, persze, de nem ez lenne a legfőbb oka, hogy miért szerettem volna inkább egyke lenni.

Amúgy meg oaz osztozkodásról... van olyan testvéres ismerősöm, aki sokkal önzőbb és bunkóbb, mint az egyke. Csak nevelés és természet kérdése az egész.

Legjobb barátnőm egyke. Nagyon jó természetű, nagyon jól nevelték, és imádja, hogy egyke.

Nekem van 3 testvérem, egyikkel kimondottan rossz a viszony, kettővel semleges. Férjemnek csak 1 húga van, nem beszélünk, nem találkozunk (szerencsére jó messze laknak).

SZóval ne gondold, hogy minden testvéri viszony olyan fantasztikus. És bármit veszítettél, mert nem volt testvéred.

3 éves a fiunk, nem lesz testvére. Mert anyagilag, szellemileg, fizikailag ennyit bírunk. 1 gyerekkel kiegyensúlyozott boldog család vagyunk, kettővel már nem lennénk ilyenek. Ennyi a kapacitásunk, és kész.

32/N