A szégyenlős, gyámoltalan gyerek kinek a hibájából
lett olyan?
Figyelt kérdés
Van egy 16 éves fiú a környéken, sánta szegény. A kortársai, sőt mindenki lenézi, bosszantja. Ha közösségbe megy, mindenki szívatja, ő meg hol ide, hol oda ül, keresi a társaságot, vagy valakit, aki nem nézi le. Nagyon sajnálom szegényt. A múltkor elgondolkoztam, hogy kinek a hibájából lett szegény ilyen gyámoltalan, hogy függ ez a neveltetéstől, vagy csakis a személyiségéből adódik a probléma. Szerintetek mi a helyzet?
Első vagyok, örülök neki, ezek szerint ő kivétel, bár a kivétel erősíti a szabályt.
2010. ápr. 18. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
12/16 anonim válasza:
Minden ember egyedi és megismételhetetlen, minden "fogyatékos" másképp viseli a sorsát. Én nem hasonlítanám össze egy sánta, sérült ember természetét egy kövérével. Egy kövér nem fogyatékos. Igaza van az első hozzászólónak, ahogy már te is kezdted a kérdést... szegény sánta... ez mindent elárul. Főleg, ha még meg is jegyzik a háta mögött, hogy ne bántsuk, szegény sánta... Ezen kívül lehet, hogy a családi háttere nem olyan, hogy a szülei segítenek neki ennek feldolgozásában, mellette állnak, támogatják, lehet, éppen leszarják, hogy a gyerekük ilyen. Vagy az ellenkezője, túltutujgatják, aztán nem tud megállni a közösségben. Nem a gyerek hibájának tartom. Segítség kéne neki, mint a társaitól, mint pedig mentálisan.
2010. ápr. 18. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
13/16 anonim válasza:
A szülői nevelés,a környezete,és az alapszemélyisége.Mind a három dolog egyformán fontos szerepet játszik abban,miért olyan,amilyen.
2010. ápr. 18. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
14/16 anonim válasza:
Figyelj nem a srác hibája a gyerekek és a fiatalok tudnak egymással a legkegyetlenebbek lenni és ha folyton mindenki bánt olyanért amiről nem tehetsz persze,hogy visszahúzodó leszel.
Nekem elég hosszú az orrom,de amig városi suliba jártam és nem költöztünk falura soha senki nem bántott érte,mert jó volt az osztályközösség nem számított,hogy kicsi vagy,kövér,szemüveges,de aztán elkötöztünk és új suliba menntünk egyből le városi bunkoztak,holott normálisan köszöntem,bemutatkoztam,folyton csúfoltak az orrom miatt,oké én megvédtem magam visszaszóltam,de hidd el nagyon nehéz volt így is,és csak 1 év múlva szereztem barátokat az osztályba,de az egymás leszólása végig tartott,ha valaki hiányzott egyből elő lett véve,és most csak a finom verziót írtam le.
2010. ápr. 19. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
15/16 anonim válasza:
Az utolsó író vagyok és nem voltam addig soha visszahúzodó,de nálunk ha bármiféle hibád,hiányosságod volt,v. csak szegény voltál már beléd is rúgtak,hiába véded meg magad,bele lehet fáradni,a közösségtől sok minden függ.
2010. ápr. 19. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
16/16 anonim válasza:
Szerintem a szülők a hibásak! úgy kellett volna nevelniük a gyereküket, hogy soha ne érezze magát másnak, mint a többiek! támogatásra lett volna szüksége, nem pátyolgatásra. azért, mert ők elfogadták őt úgy, ahogy van, ez nem azt jelenti, hogy a környezete is ezt fogja tenni. mindig biztatni kellett volna és úgy kezelni, mint egy "normális" gyereket. elfogadtatni vele a helyzetet és felkésziteni a kemény életre! én teljes mértékben a szülőket hibáztatnám.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: