Hogyan tegyem túl magam rajta, hogy a párom már volt nős?

minden házasság, minden gyerekszületés más

" Nekem kell az, hogy mindent egyszerre tapasztaljunk meg elsőként (a házasságot, a szülést), de vele már mindaz megtortent egyszer, amiről én álmodok. De őt akarom,ebben biztos vagyok, ezért is akarok túllépni ezen. "

Te Vele, Ő Veled fogja megtapasztalni elsőként a házaságot és a szülést is. Biztos vagy, hogy őt akarod.

Akkor mit spekulálsz. Az élet tul rövid ahhoz, hogy agyalással hagyjuk peregni a napokat.

Inkább azt tanácsolnám, hogy ha mindketten ugy érzitek, kelletek egymásnak hosszu távra, mint család, élvezzétek minden napotokat.

képzeld, ha netán a nagy Ő-ről majd egyszer valamikor kiderülne, hogy nős ugyan sose volt, de szegről végről van pár gyereke? és Neked sose mondta.

vannak érdekes dolgok.

Attól, hogy valakinek második felesége leszel, semmivel sem vagy kisebbrendü stb...... Egymásnak elsők vagytok :)

Sok boldogságot!!!

Imádod .... de vajon elfogadod-e?

Az elfogadás azt jelentené, hogy nem merülne föl benned, hogyan kéne túltenned magad ezen.

Ilyen dilemmát nem, nem éreztem. Nekem is vannak bizonyos elvárásaim, amikhez azért is ragaszkodom, pl. engem borzasztóan zavar a nagy korkülönbség, vagy ha az illető túlsúlyos, stb. Mindegy is mi, az a lényeg, hogy elve nem megyek bele olyan kapcsolatba. Tudom, hogy később is zavarna, és ha úgy érzem nem tudnék vagy nem akarok túllépni ezen-azon, akkor nemet mondok a kezdet kezdetén.

A te konkrét problémád, mégpedig az, hogy NEM TE VAGY AZ ELSŐ a párod életében, nos ez nekem sose lenne probléma. Oké, 25-27 év nem sok, de azért bárhogy is, már élhettél te is és ő is. Bocsi, hogy ezt írom, de szerintem kicsit önző dolog így gondolkodni, hogy nem te vagy az első...

Amúgy ez a kapcsolat számomra kizárt lenne, én nem mennék bele így, hogy gyereke van, neje volt. De nem azért mert ez megtörtént, hanem azért, mert így történt.

Ha a srác özvegy lenne és úgy lenne gyereke, akkor simán elfogadnám és nem, nem zavarna, hogy nem én voltam nála sz első, még az sem zavarna, ha teljesen nem felejtette el a halott feleségét, ha már eljutott odáig, hogy új társra vágyik.

Azonban az, hogy elvett egy nőt, akivel ennyire nem tudott kijönni és még gyerekük is született és annak ellenére sem tudták a kapcsolatukat rendezni, az számomra egyenesen kizáró ok. Mert mi várható? Jön köztünk is majd az első pici nézeteltérés és akkor majd tőlem is egyből válik? Kösz nem..., egye meg amit főzött....

De hát mindenki mást képes és hajlandó eltűrni, máshoz hajlandó alkalmazkodni. Ha téged nem zavar az elv, hogy ő vált, meg egyik fél volt egy család tönkretételében, akkor nálad ez nem játszik.

Nálad csak az, hogy nem te vagy az első... Én elhiszem, hogy téged ez ennyire zavar. Hát nézd, neked kell eldöntened. MIndenesetre ha belemész, akkor is tudnod kell, hogy nem tudsz varázsolni és nem tudod ezt a felállást utólag módosítani. Akkor már el kell fogadnod úgy, ahogy. És bármi apróbb vita lesz köztetek nem hivatkozhatsz arra, hogy bezzeg te váltál, gyereked van, stb. Ha most így elfogadod, akkor ezt nem hánytorgathatod fel később sem, különben pokol lesz a közös élet.

Egyedül kell eldöntened, hogy mit bírsz el és mit akarsz! Hajrá!