Csak a gyerekek miatt egyutt maradni boldogtalanul evekig?

Ha nem érzel iránta semmit, akkor nem kell gyereket csinálni vele, ennyi.

Ha gyereket csináltál vele, akkor viseld a következményeket, nyeld le amit le kell, és mindenáron küzdj azért, hogy normális családotok legyen. Szeresd az apjukat, és ne veszekedjetek, ne legyetek fasírtban, mutassatok példát nekik! Gonoszság megfosztani a gyerekeket attól, hogy igai családban nőjenek fel! Ha egyedül nevelnéd őket, nem lenne jobb nekik, bárki bármit is mond. Csak a szingli szülők szokták azt hangoztatni, hogy de bezzeg ők mekkora ászok, és egyedül is igazi családot jelentenek. Közben meg ez csak a külvilág fele mutatott hazugság, a gyerekek ilyenkor jellemzően szenvednek a frusztrál szülőjüktől (aki általában az idegbeteg anyuka ugye...), és az apjuk hiánya is jellemző. És attól is szenvednek, ha az anyjuk az apjuk ellen uszítja őket éveken át....

Szóval ja... Edd meg amit főztél, itt már nem te vagy az első, hanem a gyerekek! az ő érdekeiket nézd, ne legyél önző! Erőltesd meg magad és légy jóban az apjukkal!

Nekem is van egy példám. Szomszédék elváltak, hogy ne vitában éljenek. Gyerekek (3) az anyánál maradtak, de az apjuk is gyakran elvitte, szóval a szokásos... Azóta felnőttek, 40 körül van a legidősebb, mindnek van/volt házastársa. Hát mind a hárman elváltak...

Csip-csup ügyek voltak a legidősebb fiúnál, rögtön elvált, ahelyett, hogy megoldották volna a feleséggel. Mert különben egész jóban vannak még ma is, szóval ha épp nincs más nekik, azért összejárnak...

A középső lány egy hozzá abszolút nem illő palival házasodott, kész kudarc.

A legkisebb lány tavaly vált, nem tudom miért, de nem fájt neki, mintha így kéne, csak váálni és kész. Hát tanult a példából..., ja és neki is már 3 gyereke van...

Ennyit az együtt nem maradásról.