Mit gondolsz a távkapcsolatokról? Meddig (mikor) működik, mikor nem? A rokonaink (barátaink) ránk húzták a vizes lepedőt pedig nem kéne. Szerintem
Én úgy gondolom, hogy két érett ember, aki bízik a másikban, aki kész arra, hogy felelős döntéseket hozzon, aki képes feltétel nélkül szeretni elég érett a távkapcsolatra. Én még fiatal vagyok (2o leszek) de azt hiszem a fentiek jellemzik a kapcsolatomat a párommal. Két évet voltunk együtt egy helységen belül, utána külön utakra kerültünk egyetem miatt. (A szakok miatt nem kerülhettünk egy városba, nem akartuk, hogy bármelyikünk is "feláldozza" a gyerekkori álmait). Így elengedtük egymást, ha visszatér "örökre az enyém marad"-alapon...Két hetente, max. 3 hetente találkozunk. Semmiféle negatív tapasztalatom nincsen a távkapcsolatban, azon kívül, hogy néha kiborít a hiánya...soha nem kételkedtem a bizalmában, nem vagyok féltékeny...fölöslegesen nem vitázunk, a nézeteltéréseket hétvégénként tisztázzuk ha találkozunk. Megtanultunk bocsánatot kérni...elfogadjuk ha a másik nem ér rá éppen. HA időnk van "együtt" sétálunk úgy hogy mindketten elmegyünk egy parkba, közben telefonálunk. Sokat beszélgetünk, de nem csüngünk egymáson. Mindkettőnknek van elfoglaltsága amiből nincs probléma...Barátokkal töltött időkért nincsen cirkusz és még sorolhatnám.
Barátok, rokonok állandó jelleggel fikáznak, hogy minek ez nekünk? És hogy miért kell ennyire komolyan venni és miért nem "élünk"? (ez a legsüketebb kérdés....) meg, hogy miért "kínlódunk"? Nekem ez nem kínlódás...vagyis tudom, hogy a most befektetett energiának gyümölcse lesz. Én sem távkapcsolatban képzelem el az életemet, de egy ideig most ez van... Ha nekünk jó mások akinek nem jött be miért kommentál? Annyira nem értem az embereket...Mi nem hisztizünk, nem féltékenykedünk, nem lépünk félre, miért van ránk húzva a vizes lepedő mégis??? Vélemény?
2o:o4 nem lőlek le... csak valahogy én nem látom fekete-fehérnek a világot, de ki tudja, lehet egyszer én is egy leszek az ellen kommentelők közül
2o:o5
Az egyetemi élet nekem nem az esti közös hányásokról és a minden napos (hetes) bulikról szól, nem ezért jöttem egyetemre...az új emberekről meg annyit, hogy bár sok új, kedves ismerősöm van egyik sem olyan mint a párom akit szeretek...és hihetetlen, de van olyan ember aki el tudja fogadni, hogy nem lehetünk akármikor együtt, és nem menekül azonnal más karjaiba...pl. a párom is ilyen
2o:11 2o:12 örvendek, hogy vannak jó példák...
Más:
Elfogadom az ellenpéldákat, de attól nem kell bántani és fikázni azt aki megpróbálja
Szia! Mi 4. éve vagyunk együtt a párommal! 1 évig együtt éltünk és egyszer csak hirtelen 300 km-re kellett költöznie tőlem munka miatt! Én nem tudtam vele menni, mert tanultam! 2-3 hetente találkoztunk hétvégére! Ez a folyamat több, mint 2 évig tartott mégis kitartottunk egymás mellett, pedig nagyon nehéz volt! Még most is ugyanúgy szeretjük egymást, mint az elején, vagy talán még jobban! Szerencsére azóta már befejeztem az iskolát és én is költözöm fel hozzá! De elhiheted nekem, hogy a távkapcsolat megerősítette a kapcsolatunkat és most már a közös életünkre koncentrálunk (család, gyerekek)! Ha szeretitek egymást akkor együtt túlfogtok jutni rajta! Másoknak pedig szerintem nincs bele szólása! Persze ez az egész dolog attól is függ, mennyire erős a kettőtök kapcsolata! Sok sikert és kitartást nektek! Szia!
22/L
2o:19
nem új kapcsolat, két évet voltunk együtt úgy, hogy minden nap együtt voltunk, szóval elég jól ismerjük egymást...mondhatnám mindent tudok róla...az apró bogaraitól kezdve a nagy dolgokon keresztül...szóval nem okoz meglepetést az összeköltözés sem...a bogarain nevetni tudok:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!