Mit gondolsz a távkapcsolatokról? Meddig (mikor) működik, mikor nem? A rokonaink (barátaink) ránk húzták a vizes lepedőt pedig nem kéne. Szerintem

Én úgy gondolom, hogy két érett ember, aki bízik a másikban, aki kész arra, hogy felelős döntéseket hozzon, aki képes feltétel nélkül szeretni elég érett a távkapcsolatra. Én még fiatal vagyok (2o leszek) de azt hiszem a fentiek jellemzik a kapcsolatomat a párommal. Két évet voltunk együtt egy helységen belül, utána külön utakra kerültünk egyetem miatt. (A szakok miatt nem kerülhettünk egy városba, nem akartuk, hogy bármelyikünk is "feláldozza" a gyerekkori álmait). Így elengedtük egymást, ha visszatér "örökre az enyém marad"-alapon...Két hetente, max. 3 hetente találkozunk. Semmiféle negatív tapasztalatom nincsen a távkapcsolatban, azon kívül, hogy néha kiborít a hiánya...soha nem kételkedtem a bizalmában, nem vagyok féltékeny...fölöslegesen nem vitázunk, a nézeteltéréseket hétvégénként tisztázzuk ha találkozunk. Megtanultunk bocsánatot kérni...elfogadjuk ha a másik nem ér rá éppen. HA időnk van "együtt" sétálunk úgy hogy mindketten elmegyünk egy parkba, közben telefonálunk. Sokat beszélgetünk, de nem csüngünk egymáson. Mindkettőnknek van elfoglaltsága amiből nincs probléma...Barátokkal töltött időkért nincsen cirkusz és még sorolhatnám.

Barátok, rokonok állandó jelleggel fikáznak, hogy minek ez nekünk? És hogy miért kell ennyire komolyan venni és miért nem "élünk"? (ez a legsüketebb kérdés....) meg, hogy miért "kínlódunk"? Nekem ez nem kínlódás...vagyis tudom, hogy a most befektetett energiának gyümölcse lesz. Én sem távkapcsolatban képzelem el az életemet, de egy ideig most ez van... Ha nekünk jó mások akinek nem jött be miért kommentál? Annyira nem értem az embereket...Mi nem hisztizünk, nem féltékenykedünk, nem lépünk félre, miért van ránk húzva a vizes lepedő mégis??? Vélemény?