Milyen tragédiákkal van tele az életed?

A családomban mindenki kétszínű, hazudozik, és szart kever.

Tavaly belecsúsztam egy szakítás miatt mély depresszióba, majdnem 1 évig éltem gyógyszereken, mert képtelen voltam enni és aludni.

Most a családom egy része csúnyán alám próbál vágni.

Mi motivál, hogy tovább küzdjek?

A 6 éves lányom, valamint szeptemberben ismertem meg a párom, akivel most a közös gyerekünket várjuk.

Elvesztettem édesapámat, a legjobb barátom, és tanácsadómat. Az akkori párom megcsalt, megvert, és borzalmas szakítás lett a vége. A következő barátomban is óriásit csalódtam, nála jobban nem fogok senkit szeretni. Hatalmasat fordult az életem, az akkori személyiségemhez képest visszatértem a régi önmagamhoz, ami szerintem előny, mások szerint nem.

Kihalt belőlem a szerelem, alkoholista lettem, és öncsonkításba kezdtem.

Végül megtaláltam azt, aki miatt újra a jövőbe néztem, bár nem szeretem úgy, mint az előző páromat. Viszont igyekszem megbecsülni, és mindent megadni neki, ami tőlem telik.

Immár motivál anyum, és a kutyám, illetve a párom is. Vannak terveim, pár olyan, amire mások azt mondják őrültség. Én viszont tudom, hogy meg tudom csinálni, és reménykedem, hogy apum büszke lenne rám.

Számomra eléggé tragikus, hogy itt a Gyakorin mennyi buta és rosszindulatú ember van.

...és nem fogynak el évek óta!

Ha már mindenki kiönti a lelkét és úgyis anonim... A szüleim elváltak, egy életen át küzdöttem azzal, hogy a tesóm nem tudja, hogy ki az igazi apja, az én apámat gondolja azzal, 13 évesen szembesültem azzal, hogy bár apám él, mégsincs mellettem, nem szeret, mert lány vagyok és nem érdekli mi van velem. Aztán szembesültem azzal, hogy apám rákos, de senki nem mondd semmit, aztán belekerültem egy rossz kapcsolatba, a volt párom folyamatosan megalázott, megcsalt és vert is, de családi gondok miatt ő volt az egyetlen támaszom, aztán amikor meghalt az apám és igazán szükségem lett volna rá, egész egyszerűen elment és megcsalt még egyszer. Ezután még fél évig együtt voltunk, teljesen padlóra tett a kapcsolat, öngyilkos akartam lenni, egyszerűen fel akartam adni az életet és pluszban még le sem szált rólam a srác. Mindez 15 évesen (a megcsalás tényleges megcsalás, szex, a srác idősebb nálam). Elég hamar fel kellett nőnöm, cigiztem és vagdostam magam, anorexiás lettem és drogokhoz is volt közöm. Ezután kórházba kerültem, pszichiáter kezdett kezelni és elkezdtem látni az alagút végét. Megismertem egy srácot, mindenben megértett, támogatott, türelmes volt, egyszerűen tökéletes, de mint minden jónak, ennek is vége szakadt. A barátom öngyilkos lett. Nem értettem, magamat okoltam és megint teljesen padlóra kerültem, aztán kiderült, hogy rákos volt és ezért ölte meg magát, de ez kicsit sem segített. Rossz társaságba keveredtem és újra jött a régi történet, elvonó, psziciáterek és egy véget nem érő rémálom. Időközben betöltöttem a 18-at, de ezek a sebek talán már sosem fognak begyógyulni, legalábbis én nem így érzem.

Hogy mi tart életben? Furcsán hangzik, de a háziállataim. Van 3 cicám és egy gyönyörű kutyám. Amikor a sarokban sírok és öngyilkos akarok lenni odajön, rámnéz és hozzám bújik, tudom, hogy nekik többé nem lenne helyük a világban és nem lenne szívem őket itthagyni, mert tudom, hogy nekik is ugyanolyan rossz lenne engem elveszíteni, mint nekem az apukámat vagy a barátomat, ezt pedig nem kívánom senkinek, ők is érző lelkek.

Marinet, tegnap még 22 éves voltál. Nagy kamu vagy.

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__nok-egeszsege__78984..