Milyen programot lehetne kitalálni, ami végre neki is tetszene, nem csak 4 fal között monitorbámulás?

Tudod, hiába írod, hogy nem kérsz olyan megoldást, hogy dobd ki... előbb utóbb rá fogsz jönni, hogy nincs tovább...

Nem azt mondom, hogy ne keress megoldást, hanem válaszd a könnyebb utat, és lépj le... De nem csak rajtad múlik, a másikon is.

Ha ő otthon ülő, te meg mászkálós vagy, egyszerűen nem illetek össze.

Ha el tudod fogadni ilyennek, akkor működhet a dolog (persze ehhez az is kéne, hogy ő is elfogadja, hogy te meg mászkálsz másokkal), ha nem tudod elfogadni, max. "belenyugszol", akkor egy idő után annyira boldogtalan leszel, hogy a veszekedések miatt úgyis szétmentek.

Ha viszont elfogadod, az elfogadás azt jelenti, hogy nem érzed rosszul magad, nem keresel megoldást, nem akarod megváltoztatni sem őt, sem a helyzetet. És mondom, így is boldog vagy, "de" és "ha" nélkül. Szeretetben, szerelemben nincs "ha", nincs "de", nincs feltétel. Vagy szereted, vagy nem.

Ha szereted, elfogadod olyannak, amilyen. Ha ezt nem tudod (mert egyébként nem vagy rá köteles!), akkor nem őt szereted, hanem egy álomképet, akit elképzeltél magadnak, vagyis felesleges vele lenned és kínozni egymást.

szia!

csak van valami ami után közösen érdeklődtök,mert ugye nem a szükségletek miatt vagytok együtt ?

most nem arra gondolok,h folyton egymás fenekébe kell lenni de pl egy túra,vagy más sport mindenki életébe belefér.

vagy kutyakiállítás,egyéb kiállítás ami iránt ő is érdeklődik !!!

12:26 vok

még annyit

egy költői kérdés:-mi lesz 10év múlva?

Háát, igyekszem visszafogni magam és nem rávágni, hogy dobd ki... :D

Egy fogalom jutott eszembe a leírásod alapján a párodról: társfüggőség. Rajtad kívül semmi sem érdekes, mindig csak veled együtt, azért hogy csak rá figyelj, ő legyen nálad a középpontban, stb., stb. És nem átall olyan játszmákba belemenni mint zsarolás és lelkiismeret furdalás keltése - erre való a bociszem meg a "nem lehetsz ilyen szívtelen" és hasonlók...

Két lehetőség van, az egyik neve: ELFOGADÁS - ez arról szól, hogy elfogadod a helyzetet, a boldogságotok és a közös jövőtök érdekében, mert még így is több van a pozitív oldalon, hagyod magad ránevelni, hogy otthonülős, filmnézős legyél te is. Ha ez megy, boldog életetek lesz.

A másik lehetőség neve: ÁTNEVELÉS - ez meg arról szól, hogy kinyitod a szemét, elsősorban arra, hogy felnőtt, önálló emberré kell válni, aki teljeskörűen dönt a saját sorsáról, melynek célja, hogy kiteljesedett élete legyen (rendben, mindenki számára mást jelent a kiteljesedés, van aki megelégszik annyival, hogy megcsinál pár gyereket). Jelen pillanatban a párod számomra egy görcs, csak az évei száma alapján felnőtt, egyébként maximálisan gyerek (különben nem zsarolna ilyesmikkel és nyitott lenne a világra, tudná, hogy anyuci - jelen esetben ez vagy te - szoknyája mellől elmerészkedve új dolgokat lehet felfedezni, a frusztrációk leküzdhetők, és meg is éri egy csomó élmény, hogy leküzdje). Arra is rányithatod a szemét, hogy ahhoz, hogy a veled való közös élete színesebb és összehangoltabb legyen, neki is áldozatot kell hoznia, kompromisszumot kell kötnie - erre megint csak egy felnőtt képes, gyerek nem, mert a gyerek hisztizik, játszmázik, hogy az ő akarata érvényesüljön.

És akkor a harmadik lehetőség ecsetelése helyett beharapom a számat :D ... de annyit azért muszáj elmondanom, mert személyes tapasztalat, hogy régi és jelenlegi szerelmeim, illetve férfi barátaim között nem egy akad, aki:

- kiállításra hív el!

- színházjegyet vesz, mert tudja, a barátnőjének nem tetszik, de ő meg akarja nézni, és biztos benne, hogy én is vevő vagyok a darabra,

-koncertekre jár, meg csak úgy sörözni egyet, túrázni a hegyekbe és elhív minket is a párommal, miért ne mennénk négyesben,

- könyveket ajánlanak, stb., stb.

- vagy éppen nem érnek rá, mert vacsorázni mennek a párjukkal, épp focimeccsük lesz, vagy aikido-edzésük, kibringáztak Szentendrére tökegyedül megenni egy lángost és a film kezdésére nem érnek már vissza, stb., stb. Mind hús-vér férfiak, nem én találtam ki őket, ilyenek is vannak. Te döntöd el, ki mellett tartasz ki, de aztán csak magadat okolhatod.