Neveloszulotol ha betoltom a 18at akkor elmehetek?

Nem értek egyet azzal a hangnemmel, amit itt egyesek megengednek maguknak, lásd 68%-os válaszoló. Én 3 gyereket nevelek, mégsem beszélek ilyen minősíthetetlen hangnemben egy gyerekkel. 18 év alatt még az.

Viszont tény, hogy nem sok infót adtál meg a körülményeidről. És az is tény, hogy nem sok rálátásod van még a való életre. Az, hogy pár hónap alatt lesz munkád, és tanulni fogsz, az szép álom.

Nem írtad meg, hol fogsz dolgozni, ez alatt mit és hogy fogsz tanulni, és egyáltalán semmi konkrét nincs a terveidben, majd lesz valahogy.

Nézzük a mérleget. Most van hol laknod, együtt lehetsz a lányoddal, nevelheted, mert eltartanak.

Ha pár hónapra elhagyod, abból lehet, hogy pár év lesz, és ha nem tudsz neki megfelelő körülményeket biztosítani, még csak nem is nevelheted fel. Elveszik tőled.

Próbálj meg okosan dönteni. Ezért kérdeztem, hogy van-e más baj is a nevelőszülőddel, azon kívül, hogy most nem enged dolgozni? 1,5 éves korában már simán beveszik a kislányt bölcsibe, csak már most írassátok be, kevés a hely. Ezután mehetsz dolgozni.

A sulikban is van jelentkezési határidő. Döntsd el mit szeretnél tanulni és hol, aztán jelentkezz a szeptemberi képzésre, vagy folytasd, amit abbahagytál (levelezőn).

Használd ki, hogy most van háttered, mert ha egyedül kell fenntartanod magad, már nem biztos, hogy tanulásra lesz lehetőséged. Gyerek mellett pedig főleg.

20. válaszoló: te ezek szerint állatok között nőttél fel valami barlangban, de hogy gyereked még nincs, az fix, mert nem írnál ekkora baromságokat. Egy baba, aki 9 hónapon át az anya méhében van, majd ott is hallja az anya hangját, a születése után érzi az anya illatát, számára ez egy biztonságot nyújtó kötelék, amit te még nem tapasztaltál meg. Nem véletlenül támogatják az anyákat, hiszen egy babának az anyja mellett a helye. Igaz, hogy más is tud róla gondoskodni, amit kénytelen egy pici elfogadni, hiszen nincs más választása, ha túl akarja élni, de az anyát nem tudja pótolni senki.

Ha egy kicsit is értelmes lennél, akkor nem hasonlítanád össze a gyerekeket az állatokkal, olvass utána, hogy miért van az, hogy már egy újszülött baba is az anyjánál mindig megnyugszik, míg egy idegen kezében ordít, amíg el nem fárad.

Mivel kiskorú vagy a gyereknek jelenleg a nevelőszülő a gyámja.

Ha a semmire elköltözöl, munka nélkül, stabil lakhatás nélkül nem fogod megkapni a gyereked felügyeletei jogait.

Te nagykorú vagy, költözhetsz. De azt nem fogják hagyni, hogy a gyereket magaddal vidd a semmire.

Köszönöm, tanultam gyermekpszichológiát is az egyetemen (vagy elhiszed, vagy nem, nem érdekel ). Igaz, hogy nem ma volt, de még nagyjából képben vagyok a dolgokkal. A nem létező gyerekem pedig itt építőkockázik a szőnyegen. :D

Ha meg már személyeskedés, és tagadod az anyaságomat, amiért nem hülyültem bele a gyerekembe:

Most akkor mondjam azt, hogy én sem hiszem el, hogy gyereked van, mert aki már megtapasztalta az anyaságot, az nem lenne képes ilyen undorítóan beszélni egy kamasz lánnyal…? xD

Egyébként amit a 22. válaszodban írsz, az – nagyrészt – igaz, csak más szögből. Természetes, hogy egy magzat – nem, még nem baba – megszokja az anya hangját már a megszületése előtt, tehát a születés után biztonságérzetet ad, ahogy az illata is. Egy felnőtt embernek is a megszokott, már megtapasztalt ingerek adnak biztonságérzetet, miért lenne ez más egy baba esetében... De ugyanúgy, ahogy az anyáét, úgy később másét is képes megszokni. Az meg, hogy „miért van az, hogy már egy újszülött baba is az anyjánál mindig megnyugszik, míg egy idegen kezében ordít, amíg el nem fárad” szintén CSAK emiatt van: az anya hangja, illata nem új, hanem már megszokott, biztonságérzetet adó, míg egy idegené új inger, amit fel kell dolgozni. Hát persze, hogy ordítani fog az első x. alkalommal, amíg meg nem szokja. Szerintem ehhez pszichológiai tanulmányokra sincs szükség, csak józan paraszti észre. A lényeg, hogy ez egy babánál nem azért van, mert annyira hihetetlenül mélyen szentül mások által meg nem érthető módon kötődik az anyához, hogy az hihetetlen, hanem az új inger keltette feszültség miatt, amit még nem képes feldolgozni.

Most hirtelen az jutott eszembe, amikor mesélte az előadó, hogy mindig jót derül az anyukákon, akik elolvadnak, ha rájuk mosolyog a baba, mondván mennyire nagyon szereti őket. Az igazság viszont annyi, hogy a baba testében élettani változások mennek keresztül, amelyek aktiválnak bizonyos reflexeket, és az egyik ilyen a mosoly. Ez pusztán egy fizikai reakció, nem érzelmi jel. Hogy téged idézzelek "olvass utána".

Ezer ilyet tudnék még összeszedni neked...

„Ha egy kicsit is értelmes lennél, akkor nem hasonlítanád össze a gyerekeket az állatokkal” – nem a gyerekeket hasonlítottam össze az állatokkal, hanem az ember – saját maga által túlmisztifikált – anya-gyermek kapcsolatát az állatok utódaikkal való kapcsolatával. A későbbi mondatomban pedig arra próbáltam rávilágítani, hogy egy csecsemőben – még – nem jelennek meg azok az érzelmek, ill. nem azon a szinten, amit az anyukák előszeretettel beképzelnek (pl. az előbb említett mosoly, vagy az anyánál megnyugvás esetén).

Kevesen tudnak a saját lábukra állni 18 évesen - kisgyerekkel főleg. Egyáltalán nem baj, hogy neked ez 0 szülői segítséggel 18 évesen, gyerekkel (mivel az apáról nem írtál, gondolom egyedül) még nem megy.

Persze nem ismerem az élethelyzetedet, de pusztán a leírtak alapján a nevelőszüleiddel ÁLLATI nagy SZERENCSÉD van! És teljesen egyetértek a többi hozzászólóval abban, hogy nem csak morálisan megkérdőjelezhető hátrahagyni a gyerekedet, de igen veszélyes is. Otthagyni könnyű, de visszaszerezni nehéz...

Ha lassabban is haladsz előre, mint várod, hosszú távon akkor is jobban tennéd, ha igényelnéd az utógondozást! Járj levelező tagozatra, tanulj nyelvet! A kicsi mellett is sok lehetőséged van képezni magad! Ha a kicsi nagyobb lesz, és képzettebb leszel, akkor könnyebben el tudsz majd menni dolgozni is.

Te ilyenkor azt képzeled, hogy bezárkózom egy másik szobába, nehogy a gyerek zavarjon, és úgy tolom a kommenteket, vagy mi? xD

Na jó, ezt befejeztem. Írom itt neked a kisregényt normális, hiteles, bárki számára viszonylag könnyen leinformálható észérvekkel alátámasztva, a reakciód meg annyi, hogy akkor sz@ranya vagyok, mer' gépelni merek. Gondolom ez is azért van, mert a gyerekem annyira kötődik hozzám, hogy ha a köztünk lévő távolság nagyobb, mint fél méter, akkor már levegőt venni sem képes a szent anyja nélkül. :D

Gondolom a nevelőszülőd azt akarja, hogy leérettségizz vagy szakmád legyen és utána dolgozzál és ne hagyd ott az iskolát a munka miatt.

Tanultam főiskolán gyerekvédelmet és a gyerekvédelembe dolgozó oktatóm mesélte,hogy tipikus helyzet ,hogy egyes szülők lepasszolják a gyereket, nevelje fel őket az állam, nem vagy alig keresik, de csodával határos, érdekes módon mindig akkor bukkannak fel a gyerek életében újra amikor már munkaképes korú lett,hirtelen már nyugodtan hazamehet,szeretettel várják. Elég hasonlónak tűnik a helyzet, hogy hogy Te mehetsz ,a gyerek meg nem? Végül is az unokája. Ja,hogy te pénzt hozol neki a házhoz a gyerek meg csak vinné. És szerinted majd engedi ,hogy odavidd a gyereket, hogy rá is költeni kelljen a béredből? Szerintem meg úgy lesz vele ,hogy őt is nevelje csak fel állambácsi,az ingyen van aztán majd jöhet ha suli helyett ő is dolgozhat. De kívánom,hogy ne legyen igazam, csak gondoltam leírom ,hogy sajnos ez gyakori és amennyit Te itt leírtál is hasonló történetnek tűnik.