Normális, hogy ha a párom gyerekei eljönnek hozzánk disznó ólat csinálnak a lakásból?

Szerintem sehol sem ez az alap helyzet, de az tegye fel a kezét, akinél nem fordulnak elő hasonló dolgok. Elárulom, ilyen nincs. Csak nagyotmondó ősanyák, mert könnyű észt osztani. Nálunk minden nap előfordul hogy szétpakolnak valamit, szóval ejj, de rossz anya lehetek. Ó, vagy nem? Hát nem - bocs. Szerintem tök jófej srácaim vannak és én is az vagyok. Meg a férjem is. Pedig nem tartunk patent rendet 0-24-ben s minden nap kell utánuk pakolni. Még akkor is ha segítenek, mert ők nem tudnak olyan szép rendet csinálni, mint én. És minden ismerősöm is pakol a gyereke után valamit, szóval nagyon más bolygón élhetek.

Ezek a gyerekek nem velük élnek, kéretik figyelembe venni. Nem napi szinten megy ez, max. amikor náluk vannak. Apuka elcseszi az engedékenységet, de ettől a gyerekek még nem állatok. Lehet hogy pont itt élik ki magukat, mert otthon nem lehet. Lehet hogy rendetlenebbek az átlagnál (bár nem tudhatjuk, nem vagyunk ott!) de még ettől sem neveletlen szörnyetegek. Lenne mit javítani, de én nem látom olyan szörnyűnek és javíthatatlannak a helyzetet. Ellenben a kérdező hozzáállása árulkodik. Én csak a nyavajgást szűrtem le, nem az aggódó pótanya kétségbeesését.

"Lehet hogy pont itt élik ki magukat, mert otthon nem lehet."

De ilyen nincs. És ha valamelyik gyerekedet valamelyik kis haverja felrúgja, mert csak kiéli magát, mert otthon nem lehet? A metró közepére odaszarhatunk, mert otthon nem lehet?

Anya nem a nevelő, apa meg nem a haver. Mindketten szülők.

Azt írjátok, pozitívan közeledjen. Csak az a baj ezzel, hogy ha ő is haverkodni kezd, utána nem lehet majd komolyan venni. Egy haver hirtelen elkezd dirigálni, arra nem hallgatunk. Előbb le kéne fektetni a szabályokat.

És ez a hozzáállás is... inkább akkor már otthon baromkodjon a gyerek, de máshol tudjon viselkedni. Otthon lehetsz szakadt gatyában, vendégségben inkább nem. De megfordult a világ, komolyan, pedig nem vagyok öreg.

De, ilyen van, mivel apuka hagyja. Ott élik ki magukat. Azért erős sarkítás az agresszivitás, itt ilyen nincs. Teljesen más, mint a rendetlenség. Nem kell egyből ilyen durva, ide nem illő példát felhozni.

Egyébként én is úgy gondolom, hogy egész egyszerűen nem kell bevállalni az ilyet, ha az ember nem akar vele kínlódni. Ez nagy feladat, főleg ha valami miatt problémás a gyerek. Az ilyenről mindig a felnőttek tehetnek. Tudomásul kell ezeket venni, mielőtt az ember beleugrik egy ilyen kapcsiba, nemdebár? És hát igen, lehet nem egyetérteni, de ez a különbség egy anya és egy kívülálló nő között... A nő csak háborog (az ide író anyukák és nem anyukák többsége is) egy édesanya viszont a megoldáson lenne maximálisan. Ezért marad a kívülálló kívülálló, ezt kell megérteni. Ez sokaknak nehezen megy.

Nálunk pl. fel sem merült ilyen problémázás a pótapukával, mert anyánál eleve alap volt, hogy akinek a gyereke nem tetszik, annak le is út, fel is út... Soha egy hangos szó nem is volt közöttünk. Ja, és a szüleim rossz viszonyban voltak, állandóan szidták egymást, ennek ellenére a kutya nem tudta volna velem megutáltatni anya férjét. Itt pedig meg lehet nézni a tipikus kívülálló hisztit... Valószínűleg nem véletlen a gyerekek viselkedése, és ebben az új maminak is szerepe van. De hát nyilván a kis szörnyek a hibásak... :-) Ja. Ott, ahol ilyen buta felnőttek vannak. Máshol nem ám, kedves anyukák.

Ideális esetben olyan az anya, amilyennek leírod. De nagyon sok esetben leszarja.

Az meg nem normális, hogy a gyerek a felnőtt.

Nem, pont ott van a baj, ha haver. Mert baráti kapcsolatban nincs alá vagy fölérendelt viszony, szülő-gyerek kapcsolatban viszont KELL, hogy legyen.

Amíg nem nőtt fel, addig szülőnek kell lenni, így ha felnőtt, és már nem kell nevelni, akkor lehet barát.

De aki szarik a másikra, és disznókodik, az nincs jól megnevelve. Ezek azok a seeggfej gyerekek, akiktől félnek a szüleik, az a legfontosabb nekik, hogy jaj, csak meg ne haragudjanak. Pedig a szülőségnek az a legfontosabb része, hogy akkor is meghozol döntéseket, és rájuk szólsz, ha azzal nem leszel népszerű. Egyéb esetben dróton rángat egy csomó pisis.

Akkor ebben nem értünk egyet. Engem egyenrangúként kezelt anyukám, pont ezért nem lázadoztam és mindent felfogtam. Mindent elmagyarázott, véleményt mondhattam, még ha nem is úgy lett ahogy én szerettem volna. Néha ilyenkor is kell egy kis határozottság, terelgetés a szülő részéről (ez alapvetően megvan), de a gyerek olyankor pont a másik iránti tiszteletből nem fog háborogni. Bármilyen hihetetlen. Én azért nem akartam megbántani, mert anya a TÁRSAM volt és tudtam hogy bízik bennem, felfogtam a dolgok súlyát. Kevésszer tettem rosszat és akkor sem nagy csínyt, de igyekeztem kerülni az olyan helyzeteket és nagyon rosszul éreztem magamat ha ilyen történt. Súrlódások mindig vannak, de nem mindegy hogy mennyit titkol a gyerek a szülő elől. A baráti körömben pont azoknak a szülőknek hazudtak a legtöbbet a csajok, ahol anyuka nem barátnő, hanem főnök volt. A mi anyukáink mindent tudtak (hárman voltunk nagy barátnők egy utcában) és nem is voltak velünk gondok soha.

Te szülő vagy, 28 - as? (Remélem hogy nem. :() Mert nagyon rossz olvasni a soraidat és szerintem borzalmas, ha egy szülő így gondolkodik. :( Aki nem alárendelt, az egyből csak s eggfej lehet? Szerintem nagyon szomorú, ha valaki csak ilyet látott, mert ez nem így van. Főleg ha szülő létére úgy érzi valaki, a gyereke barátjaként nem működhet. Abból később sem lesz barátág, max. egy dirigáló anyós. Minden berögzül.

Egyébként akikről te beszélsz, azok a majmolt gyerekek, de ez köszönőviszonyban sincs azzal, amikor a szülő bizalmas barát... És nagyon-nagyon szomorú, hogy sokan csak ezt a két szélsőséget ismerik. Örülök, hogy mi nem ilyen család vagyunk. És érdekes, mégis normális gyerekeink vannak egy normális családban.

Egyszer találkoztam egy ilyen "főnök" anyukával, de még ránézni is rossz volt. :( És a legszomorúbb, hogy mind biztosak abban, jól csinálják, csak mert nem rossz a gyerek. Viszont hogy mennyit titkol vagy szenved, azt még 20 év múlva sem tudja meg.