Normális, hogy ha a párom gyerekei eljönnek hozzánk disznó ólat csinálnak a lakásból?

Te mint felnőtt sokat tehetnél azon, hogy a gyerekek úgy viszonyuljanak hozzád, ahogy te szeretnéd!

Még pedig azzal, hogy ne csak elvárásaid legyenek feléjük, hanem első körben próbáld őket elfogadni, megszeretni még ha rendetlenek is! A gyerekek nem szörnyetegek! Megfelelő kommunikációval, kitartással és türelemmel csodákat lehet elérni náluk! Ha te letudod győzni az előítéleteidet, csak is ezután lehetnek elvárásaid!

Nagyon rossz stratégia ha megnevelni akarod őket! Inkább próbáld meg őket rávezetni a helyes útra! Ne azonnal akard a változást, lehet több időre van szükségük.

Soha ne az apjuknak panaszkodj!

Ha én lennék a helyedben, nem feltétlenül erőltetném a köszönést részéről...

Megpróbálnám kipuhatolni mi a kedvenc ételük, de ha csak csokit vagy jégkrémet akarnának enni akkor sem lenne nagy tragédia. Olyan programokat próbálnék kitalálni ami őket érdekli.Ha a játékot szétszórják, akkor együttes erővel szednénk össze, őket is belevonva.

Amúgy az ilyenfajta viselkedés új anyu esetében sokszor teljesen normális! Mindig okai vannak, elképzelhető az is hogy direkt csinálják! :D

Tedd fel magadnak a kérdést! Te szeretnéd, ha a gyerekek idővel megszeretnének és elfogadnának, vagy teljesen közömbös számodra az egész?

"Ezzel jár a gyerekes pasi."

NEM, nem jár ezzel! Mindkét szülőre nézve elég gáz, ha a gyereket nem tanítják meg olyan alap dolgokra, mint a köszönés, meg hogy rendet rakjanak maguk után.

Mindkét szülő gyenge, mindkét szülő fél, hogy a gyerek a másikhoz fog húzni, ha BÁRMILYEN elvárást támaszt a gyerekkel szemben. (Vagy egyszerűen túl lusták fegyelmezni.) Az ilyen gyerek most még csak neveletlen, kamaszként elviselhetetlen, felnőttként meg teljesen alkalmatlan lesz az életre.

Az én szüleim is korán elváltak, de ettől még nem gázolt a lelkembe az, hogy rendesen kell viselkedni, és nem fordultam el egyik szülőmtől sem azért, mert mindkét helyen voltak szabályok! Más korombelieket viszont elszörnyedve láttam, hogy viselkednek, és láttam, hogy nem csak a szülők, de a tanárok sem fegyelmezték őket (pedig ők aztán igazán megtehették volna), mert "szegénynek elváltak a szülei":(( - ami olykor érthetően vezet viselkedészavarokhoz, amit azonban jelnek kellene venni, hogy a gyereknek problémája van, és segíteni rajta, foglalkozni vele, megoldani (ahogy lehet), de önmagában a válás nem mentség mindenre.

A szülők jót akarnak ezzel, de végülis rosszat tesznek!

Te viszont tényleg semmit nem tehetsz! (Azon kívül, hogy elmenekülsz. Én ezt tenném. Kell neked még 10-15 év pokol? Mert ez csak a kezdet, ennél csak sokkal rosszabb lesz.)

Az meg, hogy élettárs vagy... hát, egy gyerekkel szemben alig több, mint a semmi. Nincs esélyed:S

a pároddal kéne megbeszélni. utálom az ilyen szülőket,akik nem szólnak a gyerekre rá,hanem bármit megtehetnek. mi az,hogy nem köszönnek neked? szétdobálnak mindent a lakásotokban..

valakinek nevelni is kéne a gyereket szerintem.. ez a szülők feladata lenne.szóval beszélj a pároddal,hogy szerinted mit nem csinál jól. hátha sikerül megértenie.. oké hogy elváltak a szülők és kvázi hétvégi apuka..nem akar ezért fegyelmezni.de ez nem megoldás.

Ilyenkor mindenki az idilli képet festi le és elfelejti, hogy milyenek a gyerekek. Vajon miért... Nem vagyok elvált, a gyerekeink sem rosszak, de bizony a gyerek sok munkával jár. Nem kell egyeseknek tenni az agyukat. Tudjuk, főleg itt neten, mindenkinek csendes-rendes gyereke van, aki már óvodában 3 nyelven beszél, maga is elvégzi a házimunkát és egy igazi kis mini felnőtt. Jajj... Kiss vicces anyukák. :-D

Az én gyerekeim is segítenek mindenben, ami az ő korukban elvégezhető. Nagyon kedvesek, okosak, szeretik egymást és az embereket, nem verekednek, megértik a tiltást, kis gondoskodóak és tudnak is viselkedni, de azért GYEREKEK. Egy gyerek az gyerek. Mindenhol. Még Tökéleteséknél is. Nem ell mindent elhinni ám. ;-) Néha hisztisek. Néha értetlenek. És csinálnak rendetlenséget, sőt... Olykor véletlenül tönkre is tesznek valamit (a kis szörnyetegek!). Ha valamilyen trauma éri őket, gondok is lehetnek velük rövidebb-hosszabb időre. Mert emberek.

Más gyerekét meg mindig könnyű szörnyetegnek lefesteni, főleg ha megviselte őket a válás. Más gyerekére könnyű bélyeget tenni is, meg persze a felelőtlen, gonosz szüleikre. Lehet itt mondogatni,hogy mennyire nem normális ez, de szerintem eleve az abnormális, ahogyan egyesek más gyerekéhez vagy más emberekhez állnak. Na ezért is maradnak ők kívülállók. Aztán persze haa egy kapcsolatról beszélünk, mindig más lesz a hibás ha nem müködik. Lehet csűrni-csavarni, de ezek az esetek általában túl vannak misztifikálva. Fel kell ismerni ha nem megy vagy nincs akarás. Most családtag akarsz lenni kérdezötvagy sem? Mert haa az akarnál lenni, nem kritizálnál, hanem mint ahogyan egy igazi, megértő, jó anya tenné, keresnéd a megoldást. Te csak fikázod őket. Egy anya nem fikázná a gyerekét. Esetleg szomorú lenne vagy néha kifakadna, de próbálkozna mindennel. Rólad lerí hogy kívülálló vagy, csak ennyi a problémátok. És hidd el, nagyon sokan vagytok így. Belátni persze már nem megy, hogy mi nem működik.

Zszar helyzetben vagy, és abban is maradsz, mert a gyerekek apja hagyja ezt.

Nem, nem normális, hogy a gyerekek szabályok nélkül lehetnek nálatok.

a gyerekek nem tisztelnek téged, az apjuk meg asszisztál ehhez.

Tanácsom nincs, mert én nem mennék bele eleve ilyen kapcsolatba, de jól látod az apa azzal kompenzál, hogy ráhagy mindent a gyerekeire. Ez senkinek nem jó, de főleg neked nem.

5-ös...látom a lényeget felfogtad (azt hiszed)

Mindegy hogy hancurmaca, élettárs vagy feleség...itt a gyerekekkel van a baj, nem normális hogy így viselkednek. Senki nem köteles eltürni ezt egy gyerektől sem. Neveletlenek a végtelenségig,szabályok, korlátok nélkül élnek. Én tuti nem viselném, el, futva menekülnék!