Hogy tudnék velük kedvesebb lenni? (részl. Lent)

14 éves lány vagyok.Ez a kamaszkor,tudom,nemkell mondani.

Mostanában rengeteg balhé van a családomban,ott van "apám",akit most szoktatunk le az alkoholról,és ott van anyám,aki állandóan mérgelődik rajtam,holott nem rontottam a jegyeimen,ma még fel is mostan helyette,meg fel is söpörtem helyette.Mostmeg az előbb megkérdezte,hogy jó lesz-e a fasírt,apám meg rögtön válaszolt,hogy jó lesz,de bezzeg anyám hozzám szegezte a kérdést.Én meg mondtam,hogy már válaszoltak helyettem.Testvérem nincs.Ez a kamaszkor,tudom majd elmúlik,de ez már unalmas.Most mit kell ebből olyan nagy ügyet csinálni?Velem többet ordibál,mint az alkoholista apámmal.Ja és apám is elég bunkó szokott velem lenni,csak most nekem is kedveskedik,hogy anyámnak "benyaljon",és meglegyenek.Elhatároztam,hogyha apám megint berúg,és anyám megint sírni fog,akkor nem állok anyám mellé és nem okítom ki apámat.Mert azért hát mondjuk meg,hogy az nem állapot,hogy anyám mindenért engem b.sz le!!És unom a kamaszkoros dumát,ugyh. a felnőttek ne jöjjenek ezzel a dumával,meg a pofonosdival se.

BUNKÓ VÁLASZOKAT NEM KÉREK!