Nem bírom elviselni, hogy anyukám egy kutyával kedvesebb, mint a saját gyerekeivel, mások előtt pedig játssza a minta anyát. Mit lehet tenni?
Lehet, hogy kicsit hosszú leszek, de csak így tudom kifejteni, hogy mi a problémám. Szóval én 18 éves vagyok és van egy 15 éves húgom, s mostanában az a nagy gond, hogy anyukánk mindenbe beleköt. Lehet, hogy nem csak most kezdődött, de most vettem észre, hogy minden rokon avval jön oda hozzánk, hogy csak minket(gyerekeket sajnál a szülők miatt). A szüleink úgy élnek, mintha csak ketten lennének. Ha ketten vannak mindig boldogok, de ha hozzánk szólnak(főleg anya) rögtön elkomorodnak, kedves szót nem nagyon hallottam még anyától. Eddig azt gondoltam, hogy nem tudja kifejezni az érzelmeit, csak mikor pl elmegyek keresztanyámhoz, sírva fakadok, mert 1 nap alatt több szeretetet kapok tőle, mint otthon 1 év alatt. Folyamatosan az a gond, hogy nem segítünk semmiben, közben még a szüleink hálószobáját is nekünk kell kitakarítani. Aztán, a másik, hogy soha nem járok szórakozni, mert nem engednek el pedig már nem vagyok óvodás, azt sem engedték, hogy legyen barátom, s az ismerősök előtt azt mondják, hogy nekem senki sem jó, evvel elterelve magukról a figyelmet. Aztán ruhát magunknak kell megvennünk, s minden extrát. Az a magyarázat, hogy nincs pénz, nincs munka, persze apám hobbijára oda lehetett költeni több milliót...
Nem bírom elviselni anyámat, egy idegenhez kedvesebben szól, mint hozzánk, mások előtt játssza a mintaanyukát, de mindenki átlát rajta, s sajnálkoznak miattunk. Hogyan tudnám ezt elviselni? Mert már apukámra sem nagyon számíthatok, mert anya maga mellé állítja, s szembe az egész családdal. Mit lehet tenni?
Egy dolgot tehetsz:saját lábadra állsz.
Ha van melód,keress albérletet barátnővel vagy jó ismerőssel.
Húú hát ez durva...
Szerintem valahogy rákéne a szüleidet ébreszteni arra, hogy ti a gyerekei vagytok, az ő vérük..és hogy több szeretetre vágytok.
Hátt bocsi, nem sokat segítettem.:(
Sok szerencsét!
Az a gond, hogy nem lehet vele normálisan beszélni, mert pl mikor ma is megpróbáltam, rögtön elkezdett kiabálni, hogy mindig ő a rossz, mindenről ő tehet...szóval nem lehet értelmesen beszélni vele.
Még suliba járok és még sokáig szeretnék is, de ha elmegyek itthonról, esélyem sincs a fősulira...
Rengeteg az ilyen panasz, segítségkérés, nem szeretik a szülők a gyerekeket. Vajon miért? Nincs türelem, mert rohanni kell dolgozni? Vagy nem felel meg a gyerek azelvársának? Vagy csak úgy ki van fogyva a szeretet a világból?
Menj gyakrabban a keresztanyádhoz, legyél vele amennyit csak tudsz, és szeresd őt, és örülj ha ő szeret. Meg aztán szeresd magadat is. Ez már akkor kettő. Te magad, meg a keresztmama. Én még hozzá tenné, hogy Isten is szeret téged. Így már három. Talán a tesód is. Ezzel négy.
Nálunk is hasonló a dolog. EGy ideje dolgozom s közben pánikbeteg lettem. Persze ez is nekik olyan "mintha kamu" betegség ami csak a lustákat súlytja pont mint az évekig tartó depresszióm, szorongásaim. Nekem olyan nincs, beszélni róla kamu és pont. szerintük.
Amikor pedig rosszul lettem egy délutános műszakban s kórházba vittek mondták ott kéne maradnom mindenképp megfihyelésre mert a vérképem is rossz. Hívtam anyát aki ordibált vele, hogy képzelem azonnal menjek haza éjszakára mert ne "csavarogjak", meg, hogy apu mit szól majd, ő nem tartja a hátát miattam.
Én állat meg hazamentem, hogy a dokinak megígértem reggel visszajövök másik vértesztre.
Persze a háziorvos(egész családot kezeli) is szépen lebaszott hogy gondoltam a hazamenetelt s már utánna fakadtam sírva, hogy ő se érti nem jókedvemből tettem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!