Hogyan próbáljam elmondani a szüleimnek, hogy többet nem szeretnék vezetni?

Sajnos sikeresen levizsgáztam fél éve, a probléma ott kezdődött, hogy vizsga után 2.5 hétig nem vezethettem mert nem jött meg a jogsi, ez idő alatt teljesen elfelejtettem a autó kezelését, gondoltam visszamegyek a oktatóhoz, de teljesen be van táblázva. Megkértem akkor apát, hogy jöjjön velem egy kört, azt mondta, "nem,mert még gyakorlatlan vagyok". Ez után anya mindig velem tartott, de soha nem figyelt az útra. Majd megkértem anya sógorát ő eljött velem azt mondta " biztonságban érzete magát, jól vezetek nem érti aput, hogy miért nem ül mellém". Viszont mióta megvan az a fránya jogsi azóta mindig én viszem el anyát vásárolni, kisvárosba élünk de akkor is teli van a parkoló ha nem kéne. Ügye vannak azok a vonalak a "teszkó" parkolóba is, sajna soha nem tudok szépen közéjük beállni ezért vagy tízszer rá kell igazítani, hogy ne kerüljek fel rendszámmal a facebookra hogy " ez a majom se tud pontosan parkolni"

Meg ügye van enyhe tömegiszonyom, ez abban nyilvánul meg, hogy hánynom kell ha dugó van, vagy ami régebben volt sokan vannak a buszon.

Nos ezek a gondjaim röviden. Mondtam is a szülőknek, hogy én nem akarok vezetni mert ha fél év alatt is félek akkor a vezetés nem való nekem. Erre azt mondták kollektívan, hogy de igenis vezetek mert nem azért tettem le, meg, hogy ügyes fiú vagyok stb. Egyszerűen nem értik meg, hogy egy tehetségtelen gyáva ember vagyok a utakon.

Mit mondjak nekik, hogy végre felfogják, hogy nekem ez egy kínzás? Erőltetik...

Mondjuk suliba autóval megyek, és mindig ez a érvük, de érdekes módon ott azon a úton teljesen magabiztos vagyok.