Hogyan próbáljam elmondani a szüleimnek, hogy többet nem szeretnék vezetni?
Sajnos sikeresen levizsgáztam fél éve, a probléma ott kezdődött, hogy vizsga után 2.5 hétig nem vezethettem mert nem jött meg a jogsi, ez idő alatt teljesen elfelejtettem a autó kezelését, gondoltam visszamegyek a oktatóhoz, de teljesen be van táblázva. Megkértem akkor apát, hogy jöjjön velem egy kört, azt mondta, "nem,mert még gyakorlatlan vagyok". Ez után anya mindig velem tartott, de soha nem figyelt az útra. Majd megkértem anya sógorát ő eljött velem azt mondta " biztonságban érzete magát, jól vezetek nem érti aput, hogy miért nem ül mellém". Viszont mióta megvan az a fránya jogsi azóta mindig én viszem el anyát vásárolni, kisvárosba élünk de akkor is teli van a parkoló ha nem kéne. Ügye vannak azok a vonalak a "teszkó" parkolóba is, sajna soha nem tudok szépen közéjük beállni ezért vagy tízszer rá kell igazítani, hogy ne kerüljek fel rendszámmal a facebookra hogy " ez a majom se tud pontosan parkolni"
Meg ügye van enyhe tömegiszonyom, ez abban nyilvánul meg, hogy hánynom kell ha dugó van, vagy ami régebben volt sokan vannak a buszon.
Nos ezek a gondjaim röviden. Mondtam is a szülőknek, hogy én nem akarok vezetni mert ha fél év alatt is félek akkor a vezetés nem való nekem. Erre azt mondták kollektívan, hogy de igenis vezetek mert nem azért tettem le, meg, hogy ügyes fiú vagyok stb. Egyszerűen nem értik meg, hogy egy tehetségtelen gyáva ember vagyok a utakon.
Mit mondjak nekik, hogy végre felfogják, hogy nekem ez egy kínzás? Erőltetik...
Mondjuk suliba autóval megyek, és mindig ez a érvük, de érdekes módon ott azon a úton teljesen magabiztos vagyok.
Egyik tanárom 20 év vezetési gyakorlat után is fennhagyta illetve új autójára azonnal felragasztotta.
Így mindig beengedi maga elé mindenki, szerencsétlen kezdő tanuló, had menjen...
Nem a világ legnagyobb problémája, ha ferdén parkolsz. :D Sőt még Facebookra se fogsz felkerülni. :D
Én utáltam apám mellett vezetni, mert mindig belepofázott. Utána összekerültem a párommal és ő tanított meg farral parkolni normálisan. Nagyon nagy dugóban, hatalmas forgalomban pedig a főnökömtől tanultam meg vezetni (nő :D). "Menjél, menjél, toljad az orrát! A másik kocsin is van fék, menjél" :D Persze a józan ész határain belül. Kicsit kiakadt, mert én mindig végtelenül udvariasan vezetek, így viszont nem lehet a pesti forgalomban haladni.
Csak bátran, senki sem tökéletes. A többi sofőr sem.
Nálam is hasonló volt a helyzet néhány apró kivételtől eltekintve:
Én is utáltam apám mellett vezetni, mert mindig belepofázott. Utána összekerültem a párommal aki még jobban belepofázott majd az anyósom még annál is jobban belepofázott. De azóta ő már nem él.
10# voltam. Elnézést, most vettem észre, hogy kétszer írtam le ugyanazt a választ. Azt hittem az első nem ment át, mert megszakadt a net.
Igaz az is amit korábban írt valaki, hogy sokkal jobban meglehet szeretni a vezetést, ha egyedül vagy és magadra vagy utalva. Akkor is csinálhat az ember bakikat, de legalább nincs aki a földbe sulykoljon és szégyenérzetet keltsen.
A mi családunk okos férfitagjai anyósomat rendszeresen cseszegették vezetés közben. Tény, hogy már nem olyan rugalmas mint hajdanán, de sosem kapott jó szót ezért aztán rettegett még jobban. Ezzel aztán csak azt érték el, hogy már egyáltalán nem képes a volán mögé ülni. Mindenféle kifogásokat keres az egészségére hivatkozva, mert a keze fáj, a lába fáj, de én tudom, hogy ez pszichés. Fájó végtagokkal még simán lehet autót vezetni, sőt egyszerűbb az élet. Én is a diszplázia miatt kényszerültem rá, mert járni sokkal rosszabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!