Hogyan lehet viszonylag normális kapcsolatod a párod családjával, ha már undorodsz tőlük?
Most ez így persze erős kifejezés. Várom más tapasztalatait, meg ötleteket az én helyzetemre is. Nos, én 5 éve vagyok a párommal, 30 éves, dolgozó emberek vagyunk. 5 év kapcsolat, 3 év együtt élés, ebből az utolsó már házasságban. A párom szülei elváltak, nekem anyukájával van problémám. Amit úgy oldok meg, hogy elkerülöm = akkor találkozom vele, ha muszáj (egy városban élünk). Más megoldást nem látok, de hátha van más ötlet is.
Nos, ő egy nagyon indulatos nő, és a családi összejöveteleken, együtt töltött egész napokon rendszeresek a cirkuszok. Van, amikor a saját édesanyját szidja olyan alpári módon, hogy nem bírom hallgatni. A nap soha nem tellik nyugodtan, mindig van valami, amin felkapja a vizet. Egy nap minimum 10X hallom, hogy b *sz* d meg. Van, amikor kenyérre lehet kenni, de az esetek 50%-ában nagyon alpári megjegyzéseket tesz.
És szerintem nem jogos dolgokon kapja fel a vizet. Ha a párom nem tud megszerelni valamit, több óra munka után sem, ami neki nagyon kéne, rögtön jön, hogy már nagyon elegem van belőled b *sz *d meg.
Egy ebéden leejtett egy termoszt, és mivel kupi volt az asztalon (ha elpakolok, az a baj, hogy miért oda rakok dolgokat, ahova), azzal jött nekünk, hogy úgy esztek b* sz*d meg mint a disznók. Ha fáradt az egész napos kinti közös munkától, beszól a páromnak (a saját gyerekének), hogy veled már b* sz *d meg tele van a f* sz *om, csak mert elefelejtett becsukni egy ablakot. Múltkor családi szülinapozáson ideges volt a magán jellegű ügyei miatt, mi pedig elfelejtettünk elmosni 5 tányért, mert nem láttuk, hogy elöl maradtak, erre közölte, hogy az egész társasággal tele van a f* sz *om.
Ez a nő egész életében ilyen volt, a családja többnyire elengedi a füle mellett ezeket az alpári megjegyzéseket, de én az évek alatt annyira megundorodtam tőle - főleg emiatt, hogy sokszor látni sem bírom.
Ebből így hogy lehet normális viszonyt csinálni? Én nem szoktam beszólni neki, de egy-egy ilyen megjegyzés után tényleg hetekig látni nem akarom.
Egyébként a párom viszont egy kiegyensúlyozott ember, tehát mi nem ilyen stílusban kommunikálunk egymással.
Néha én is kibírom, de nem többször, mint havonta egy alkalommal. Olyan perpatvar is volt már a párom névnapi ebédjén, ahol az anyukája úgy összebalhézott a párom húgával (saját lányával), hogy a lány még sírt is.
Csak valahol szomorú, hogy az ilyen napoknak inkább arról kéne szólni, hogy jó együtt lenni, nem pedig az örökös cirkuszról és egymás osztásáról.
Szóval néha én is kibírom, de sajnos abszolút nem élvezem.
12-esválaszoló, feltételezem, te írtad a 2. választ is, ha nem , akkor tárgytalan. " Sótlan prűd p.csá"-nak tituláltad a kérdezőt, de amit te jófejségnek meg lazaságnak próbálsz beállítani, az szimplán konfliktuskerülés és gyávaság. Talán ha a téged bántó családtagokkal lennél ennyire szókimondó, jobb helyzetben lennél.
Egy ember viselkedése nem önmagában álló dolog, hanem oda-visszahatásban van a környezetével. Másszóval mindenki olyan viselkedést tanúsít, amilyenre vevő a környezete. Leírta a kérdező is, hogy a család eledgedi a füle mellett anyós megjegyzéseit, persze hogy felbátorodott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!