3 hónapja vagyok együtt barátommal és most tudtam meg hogy pszichiáterez jár és gyógyszereket szed. Szerintetek mit csináljak?

Pontosítanám az előttem szólót

Nem mindenki dilis aki oda jár

Hozzátenném, hogy nagyon sokan olyan ember is van, aki nem jár pszichodokihoz, és nem szed gyógyszert, pedig kéne, csak maga sem tudja. Ezek sokkal veszélyesebbek!!

Szerintem ha valaki eljutott odáig, hogy felismerte a problémát, és még tesz is ellene, az nem lehet annyira vészes.

A kérdés feltevőjét inkább az első kategóriába sorolnám! Szakits a pasiddal, jobban jár nélküled!

Hogyha a 3 hónap alatt nem tűnt fel, akkor most miért zavar?

"Szerintetek mit csináljak?"

Nem is tudom... szedjél Te is gyógyszert, akkor talán nem fog zavarni. Egyébként milyen válaszra vársz?

Fiatal vagy,és ez a kapcsolat is az.

Akárki akármit mond,ha úgy érzed,hogy nem akarod felválallni a barátod betegségét,akkor nem kell.Ne érezd magad ezért rosszul.Más,ha valaki "megbetegszik" mellettünk(jóban-rosszban) és más,ha csak a rossz van.

Azonkívűl ez a három hónap,ez igenis furcsa.Nekem is van krónikus betegségem és bizony már elsőként elmondtam mindenkinek...mert ha bármi gond adódna,tudjon mit mondani az orvosnak(már egy autóbalesetnél is tudni kell ki milyen gyógyszereket szed),azonkívűl tudja eldönteni időben,hogy fel tudja-e vállalni.

Nekem nem lenne ezzel különösebb bajom, neked láthatólag van. Megijedtél, feltetted ezt a kérdést ide. Ezen mindenképpen érdemes lenne elgondolkodnod.

Megijeszt a betegsége? Érthető. Te is lehetsz még beteg. Éppen ettől olyan ijesztő ez a legtöbbször. Én sem szeretek kórházba menni, még látogatóba sem. Aztán mégis van, aki ott dolgozik. Nincs ezzel különösebb probléma. Ha te azt csinálsz belőle, akkor nem vagytok egymáshoz valók. De ez NEM AZÉRT van, mert ő gyógyszert szed, vagy orvoshoz, vagy pszichológushoz/pszichiáterhez jár. Akkor ez azért van, mert te nem tudod kezelni a helyzetet. Ha így van, akkor jobb lehet nektek külön. Sokat tanulhatsz ebből. Az élet nem véletlenül hoz ilyen dolgokat elénk.

Nem kell hinni abban, hogy van egy nagy, felettes cél. Legtöbbször a saját tudatalattink játszink velünk. Hiszen feltehetőleg a barátodat is te választottad, nem pedig köteleztek rá, hogy őt válaszd. Ez így működik. Kinézted, meg sem tudnád mondani, hogy mi alapján, de őt választottad. Ő pedig "ilyen". A tudatalattid jobban tudja, ne aggódj! Azt persze én nem tudhatom, mi a célja vele, csak azt, ha így van, akkor jól van így.

És bárhogy is döntesz, az is jól lesz úgy. Ne aggódj!

(Ha pedig azt veszed észre, hogy megint ilyet választottál, akkor az annak a biztos jele, hogy nem tanultál a "leckéből" és meg kell ismételned. Sok ilyen van. Sajnos sok olyan is, aki ezt nem is veszi észre. Ők leragadnak a "tananyag" egy kis részénél egész életükre.)

41/F