Mit tegyek? Mi lehet a bajuk?

Olvasva az ilyen történeteket, elgondolkozom azon, hogy a szülőkben mi válhatja ki, hogy ilyen legyen a saját gyerekével?"Halálomat kívánta már sokszor"?????

Megdöbbentő, hogy egy gyerek "idegenektől" kér segítséget és nem a szüleitől.Na persze azért nem tőlük, mert csak úgy árad belőlük a felelősség a szeretet megléte.

A gyerek gondolom meg sírva írja ki ide a kérdést és magát hibáztatja, hogy biztos én voltam a rossz, engedetlen stb..

Próbálj meg beszélni apukáddal, és anyukáddal is!

Mondd meg nekik azt, amit leírtál!

Tedd fel ugyan ezeket a kérdéseket.

Kérdezd meg miért kivételeznek a testvéreddel?

Remélem válaszokat is kapsz majd tőlük!

Kitartás!

Szeretnek ők téged,hidd el, csak van olyan szülő aki ezt nem mindig mutatja ki a gyereke előtt!

Probald meg kideriteni, hogy mi lehet az okuk arra, hogy ne szeressenek.Eloszor probalj meg anyukaddal beszelni,talan o megerto lesz veled, mert hat o hozott a vilagra es az anyai sziv, az sokmindenre kepes a gyerekeert.Ha azt mondja, hogy minden rendben van, akkor nyugodtan mind el neki, hogy ezt te nem igy latod es, hogy szukseged lenne egy kicsivel tobb szeretetre.Elsosorban a szuleid azok akik segiteni tudnak neked es csak batorsag, meglatod mrgoldodnak a dolgaid.

szoritok neked.

Könnyen lehet, hogy a kérdezö csak kamaszkori megnemértettségben szenved, ez ilyen korban igen gyakori.

Az érintett úgy látja, hogy öt nem szereti senki, mindenkit jobban szeretnek a családban, vele mindenki igazságtalan, senki sem akarja, hogy éljen, a halálát kivánja, stb.

Ha eltelik pár év, akkor kiderül, hogy ennek a nagyrésze nem helytálló, addigra egyensúlyba jön magával és eltünik ez az érzés.

Szerintem ha valaki megkérdezné a kérdezö hugát, akkor ö ugyanezeket mesélné saját magáról.

Aki még soha nem foglalkozott ilyen korú gyerekekkel, az hiszi csak el, hogy a szülök nem szeretik a gyereküket és mindenért bántják. (van ilyen is, de az elenyészöen kis százalék)

Ez rettenetes! Az ilyen szülő,nem szülő, és olyan ok,tetted,viselkedésed nem lehet,hogy egy szülő ilyet mondhasson: "utál"

Nézz mélyen a szemébe,és közöld vele" Nem engem utálsz,hanem magadat,nem én kértem,hogy megszülessek,magadat pedig ha a saját gyerekednek képes vagy ilyet mondani,valóban van miért utálni"

Talán ezen elgondolkodna.....

Nagyon sajnálom a helyzeted!!!!!!! Mert tudod,egy gyerek nem tehet,vagy mondhat olyat,amiért a szülő szeretetét elveszítheti...akkor alapgondok vannak,nincs benne szülői ösztön,sem szeretet.AZ PEDIG VÉGKÉPP NEM A TE HIBÁD!!!

Szerintem is beszélned kéne a szüleiddel. Sajnállak!:(

Én helyzetem sem jobb.. anyám 4 éves koromig kinzott... épp h túl éltem.. elhagyott. apám lesz*ar.. Volt hogy megvert és lefejeltem a kaput.. meg tavaly volt hogy a nyakamnál emelt fel.. mindig kiabál velem. Mindenért engem hibáztat. volt, hogy mentünk kocsival és a bnőjével összeveszett és rávert a combjára, én elkezdtem sírni és a kkor mondta apu hogy: ne sírj már.. mindannyian meghalunk.. mindjárt. és akk kicsit elrántotta a korményt az oszlop felé. Nagyon megilyedtem. 16/L.

"Könnyen lehet, hogy a kérdezö csak kamaszkori megnemértettségben szenved, ez ilyen korban igen gyakori. "

Már ne haragudj, de ha egy szülő tudtára adja a gyerekének, hogy jobb lenne, ha halott lenne, ott már rég nem kamaszkori megnemértettségről van szó!

Egyébként nálam is voltak problémák, elég súlyosak. Nekem is ezt vágták a fejemhez többek, hogy kamasz vagyok, kinövöm.

Nekem is vágták oda a fejemhez, hogy - idézem szó szerint - "világra való vagy, csak nem erre!".

Mit csináltam? Összeszorítottam a fogam, és tűrtem. Mást nem tudtam tenni...

Túléltem. Sokat veszítettem, de túléltem. Ha senki nem segít neked, akkor sajnos neked is össze kell szorítani a fogaidat, s tűrni.