Milyen élete lesz így egyedül?

Nem érzed, hogy rádférne egy pszichológus?

Én is 38 vagyok, de úgy érzem még csak most kezdek élni igazán. A kislányod lassan önállósodik, több időd lesz magadra, menni, stb.

Szerinted depis vagy, menj dokihoz, mielőtt megmérezed azt a szegény kislányt ezzel a hozzáállással!

Vállalom a lepontozást, és egészen más szemszögből közelítem meg a dolgot, mint a többiek, akiknek egyébként teljesen igazuk van abban, hogy nagyon pesszimista vagy, ami a te helyzetedben még úgy-ahogy érthető, de egy 7 éves gyerekre előrevetítve valóban félelmetes!

7 éves koromban anyám már kb. 5 éve egyedül nevelt, és betöltötte a 38-at, testvérem nincs (és anyámnak nem lett új kapcsolata) - azt hiszem, elég jó alap a párhuzamhoz.

- ha te "már nem leszel", ő minden valószínűség szerint már felnőtt nő lesz, esetleg párral, gyerekkel vagy gyerekekkel. "Otthon" lesz. Azon kívül meg mindenkit utolér a sors, hogy meghalnak a szülei (kivéve azt a néhány szerencsétlent, aki előbb hal meg, mint ők), és már nem tud a szülői házba "hazamanni". Tehát ez nem a konkrét élethelyzetetekből adódó hátrány, hanem a természet rendje

- "besavanyodott öregasszonyhoz meg minek jönne": a) ne savanyodj be b) neveld úgy a lányod, hogy legyen köztetek olyan jó kapcsolat, hogy szívesen menjen haza hozzád! (Nekem a szüleimmel ilyen kapcsolatom van, még apámmal is, aki ugye nem is élt velünk.)

- a testvér-kérdés örökké eldöntetlen marad. A jó testvér viszonyt nem lehet garantálni. Egy testvér sokaknak inkább bosszúság, mint "haszon", felnőttkorban is, nem csak a tini-lázadások idején. Nekem ugye nincs testvérem, de sokaknak a rokonságban / ismeretségben van. Szóval egy testvér megint csak lehetőség, semmire sem garancia.

- "ő hogy töltődik fel? az egyetlen öreganyjából?": ha a gyerekednek nem lesz elég az, hogy hazamegy az anyjához, akkor az azt fogja jelenteni, hogy nagyon elszúrtál valamit:( Magadat pedig ne becsüld ennyire alá!! (Úgy érzem, neked az édesanyáddal sem valami jó a kapcsolatod...) Amúgy meg egy csomó család esetében látom azt, hogy a családi összejövetelekkor a hazalátogató testvérek inkább csak elviselik egymást a szüleik kedvéért, és végleg el is szakadnak egymástól, ha a szüleik meghalnak, és rájuk marad a kapcsolattartás.

- "ha mondjuk alkoholistává kezdene válni, nem lesz, aki rászóljon": na, nekem ez a rész a legkeményebb... A gyereked még csak 7 éves, de te máris tudod, hogy egy szerencsétlen alkoholista lehet csak belőle! OMG! Ezzel a gondolattal azonnal hagyj fel, mert a végén még tényleg te leszel az, aki tönkreteszi az életét!

- "egyedül, elveszve a világban": az egyedüllét nem ideális, de nem is ördögtől való. Igenis, lehet boldog az ember egyedül, és érezheti teljesnek egyedül is az életét! Azt hiszem, ez elsősorban belső beállítottság kérdése! Ez elsősorban rád vonatkozik, megintcsak azt mondhatom, ne vizionáld, hogy a 7 éves gyereked egyedül éli majd le az életét! (Bár ha így lenne, az sem lenne feltétlenül rossz! Nem csak kapcsolatfüggők vannak, van, aki kifejezetten jobban érzi magát egyedül.)

- "kivel fog munka után beszélgetni": barátokkal mindenképp, ha lesz párja, családja, akkor velük is.

- "ha lesz is párja, sztm. nagyon alárendreli majd magát neki, hogy megfeleljen és ne dobják ki, legyen valakije": ebből a vízióból megint csak az ordít, TE mennyire becsülöd le MAGADAT! Ne keverd össze a saját sorsodat a gyerekedével. A te esetedben is inkább a te hozzáállásod húzza vissza az életed, DE a gyereked még tényleg tiszta lappal indul, olyan gondolatokat alkot majd a világról, amiket akar, feltéve, hogy nem beszéled tele a fejét azzal, hogy neki csak rossz dolgokban lehet része és úgysem viszi majd semmire! És a gyereked is előre lebecsülöd ezzel: miért gondolod, hogy csak egy kapcsolatfüggő, önbizalomhiányos, önmagát kiszolgáltatottá tévő, gyenge nő lehet csak belőle???

- "semmit nem érdemes megtanulnia, mert olyan felesleges minden": no (new) comment!!! (Bár ez talán a legveszélyesebb gondolat, amit megfogalmaztál)

- "Úgysem lesz közössége, családja, akikhez jó tartozni" - jós vagy? (Ha igen, mondd már meg kérlek, bejön-e az az állásajánlat, amit őszre ígértek nekem? Mert nagyon jó lenne váltani :))

TE vagy savanyú, reményvesztett és kishitű - gondolom, elég pofont kaptál már az életben. DE! itt az ideje felállni! Elvégre van egy remek lányod, van munkád, önellátó vagy, szabad, és nem vagy kiszolgáltatva senkinek! MINDENT elértél, amit önerőből el lehet érni az életben, sőt, annál is többet! Ezzel együtt is távol van az életed a tökéletestől? Nehéz? Elhiszem - de a szerelem nem jön "rendelésre", és nem érdem szerint osztogatják, nem foroghat akörül az életed és az önbecsülésed, hogy ez megvan-e az életedben vagy nincs. Nézhetnél úgyis magadra, hogy milyen "stramm" nő vagy, aki kettő feladatát is el tudja látni, aki mer felelősséget vállalni - vagy egyszerűen össze tud rakni egy szekrényt egy férfi segítsége nélkül is:))) Legyél BÜSZKE magadra!

És legyél BÜSZKE a lányodra is! Nehogy a lebecsülésével megtörd az önbizalmát, hogy ezzel végül te magad tedd tönkre az életét! Arra neveld, hogy legyen erős, és önálló, és önmagában keresse a boldogságot, ne mástól tegye függővé! És amit neked a legnehezebb lesz neki átadni, hogy bár kockázatos, MERJEN szeretni - de ne mindenáron!

"Ha nem kötőkörbe vagy gyülekezetbe járok el, akkor ennyi idősen már nincs az embernek közösség, ahová tartozzon.

"

Te 38 vagy? Nem 78?

" De ha én leszek is, egy besavanyodott öregasszonyhoz meg minek jönne."

Nagymamám 70 felett van, nincs besavanyodva, nem öregasszonyos. Jön velünk kirándulni, jár színházba, nyugdíjas klubbal utaznak és kirándulnak mindenfelé. Külföldre is.

"Ha lesz is párja, sztm. nagyon alárendreli majd magát neki, hogy megfeleljen és ne dobják ki, "

A te beteges énképedet vetíted ki a lányodra?

Sajnos melletted nehezen lesz egészséges életszemlélete.

" Úgysem lesz közössége, családja, akikhez jó tartozni."

Könyörgök! Miért ne lenne??????