Milyen élete lesz így egyedül?

Pasit úgy lehet találni, ha nem vagy egy megkeseredett, már-már pszichotikus rinyagép.

Nem egy olyan nőt ismerek, aki egyedül neveli a gyerekét/gyerekeit. De egyik se agyal harmincasként (!!!) az elhalálozásán, és pláne nem temeti a gyermekét.

Csak a hozzáállásodon és az akaraterődön múlik, hogy milyen élete lesz a lányodnak. De ha ezt folytatod, garantált, hogy nem fog szívesen hazamenni.

Tényleg el kéne menned egy pszichológushoz, mert nem normális a hozzáállásod.

Ha valaki megkérdezné mi az a negatív gondolkodás ezt a kérdést kell neki megmutatni.

Sajnálom hogy így látod olyan fiatal vagy még, találhatsz még olyan férfit aki szintén egyedül neveli a gyerekét és mindjárt lesz nagy család.

Elég megdöbbentő az élethez való hozzá állásod.

Talán már 20 évesen is eltemetted magad? 38 évesen még vidáman újra lehet kezdeni.

Komolyan gondolod amit írtál, akkor neked szakemberre van először is szükséged.

Kaptál választ. De ha sajnáltatni akarod magad, akkor írd azt.

Saját csapdádban vagy, ne fogd a körülményekre! A körülmények miattad ilyenek, és nem fordítva! Nem kötőkörbe kell járni, hanem felhagyni a siránkozással.

Igen, a panaszkodós nőket valóban elkerülik a férfiak. De ha megpróbálnál nem a problémáiddal foglalkozni, szóba sem hozni, szarni rájuk, nevetni a vicceken, lazábban venni az életet, akkor előbb utóbb el fog jönni egy kapcsolat is. De ha görcsösen akarod, miközben semmi más témád nincs, minthogy milyen szar neked, akkor tényleg szar is lesz. Ez kiül az arcodra, és minden ember messziről elkerül, mert a barátok is unják a problémáidat. Beszélgess a barátaiddal is úgy, hogy szóba sem hozod a gondjaid, menj el mindenféle helyre, ami régen egy kicsit is érdekelt, és mosolyogj az emberekre. Akkor majd ők is visszamosolyognak rád.

38 évesen a nyugdíjat várod?

Hát ahhoz még ennyit minimum dolgozni kell.

Rajtad valami múlt században elavult szofver futhat.

Vissza kellene emlékezni, hogy volt amikor a kislány apukáját megfogtad. Kis szoftverfrissítéssel még most is képes vagy rá.

Ha mást nem, egy hozzád hasonló nyavajgót lehetne fogni, lenne közös téma, aztán kiderülne, hogy az élet nem is olyan borús, mint amilyennek gondoljátok.

Ezeket a gondolatokat a neten el lehet nyavajogni, de a gyerek előtt nem szabad, mert még eltanulja tőled...

Hát azért ennyire nem rohannék előre a dolgokban... pláne nem ennyire negatív irányba. Lesznek majd barátai, munkatársai, emiatt nem kell félni. Emellett ha jó a kapcsolatotok és szeret, miért ne tudna feltöltődni ha találkozik az anyjával? Szerintem kicsit korai még 38 évesen "besavanyodni". Lehet, hogy a pillanatnyi helyzeted rossz és emiatt kissé le vagy taglózva, de ebből a gödörből is ki lehet jönni. Csak kicsit legyél pozitívabb.

Nem feltétlenül lesz a gyerekből alkoholista, és pláne nem azért mert nincs testvére. Ez teljesen egyénfüggő, de jó neveléssel csökkenthető az esélye, hogy piálni kezdjen.

Ha nem akarod, hogy a jövőben a párja alárendeltje legyen neveld úgy, hogy megbecsülje magát. Minden emberben van valami különleges, amitől az lesz aki. Tanítsd meg, hogy megbecsülje magát és ne érezze kevesebbnek a személyét másénál. Ettől még nem lesz nagyképű, csak talpraesett. Szerintem egy normális hozzáállású, talpraesett nő rendelkezik annyi vonzerővel, hogy ne kelljen a magánytól félnie. Én így látom.

"Betöltöttem a 38-at...és már csak a nyugdíjvárás van számomra hátra"

Mivel a te korosztályod -minden valószínűség szerint- már nem fog kapni nyugdíjat,

így ezt a gondodat ezennel ki is pipálhatjuk.

Koncentrálj a többire...

"Ha lesz is párja, sztm. nagyon alárendreli majd magát neki, hogy megfeleljen és ne dobják ki, legyen "valakije"

Ezt magadról írtad, vagy erre fogod nevelni a lányt?