Milyen élete lesz így egyedül?

Féltem a kislányomat. 7 éves, vidám, aranyos, okos kislány. Egyedül nevelem. Betöltöttem a 38-at. Valószínűleg tedstvére nem lesz, mert ahhoz pár is kéne (de mivel csak anyuka vagyok, unalmas munkával és már csak a nyugdíjvárás van számomra hátra, kit is érdekelhetnék). Most minden nagyon szép és jó. De mi lesz vele, ha én már nem leszek, testvére sem lesz. Nem lesz hova hazajönni.... De ha én leszek is, egy besavanyodott öregasszonyhoz meg minek jönne. Ő nem tudja elmondani, hogy de jó volt hazamenni, találkoztam a tesómékkal, feltöltődtem. Ő hogyan töltődik fel? Az egyetlen vénasszony anyxjából? Kétlem.... Nem tudja milyen a család és felnőtt korában ha bajba kerül, mondjuk alkoholistává kezdene válni, nem lesz ott a családból senki, aki mondjuk rászólna, hogy ne csináld! Én látom, hogy baj van.... Egyedül, elveszve a világban.... Most cserfes, beszédes, de majd kivel fog munka után beszélgetni? A négy fallal? Ha lesz is párja, sztm. nagyon alárendreli majd magát neki, hogy megfeleljen és ne dobják ki, legyen "valakije".... Nagyon féltem őt, mert ha ilyen jövő vár rá, akkor semmit nem érdemes megtanulnia, mert olyan felesleges minden. Úgysem lesz közössége, családja, akikhez jó tartozni.