Van nektek olyan ismerősötök, aki gyerekkorában szegénységben élt a szüleivel és később kitört abból a környezetből?

Egy dolgot érdemes megjegyezni: Az a gazdag ember, aki tudja mennyi az elég.

Jómagam egy olyan házból származom, ahol gyerekként egy nullkomfortos (gyk. pottyantós budi, lavórban fürdés) vidéki házból jöttem. Ma saját lakásom, autóm és jól fizető állásom van és én támogatom a szüleimet.

Viszont a szüleim nagyon szerettek és szeretnek, és gyermekként nem éreztem magam szegénynek, csak azt hogy nem engedhetünk meg magunknak nagy luxust.

Igen, jomagam is,a világháboru teljesen zérora allitotta a csaladunkat, a nagyapámnak varrogép, kerékpár ,irogép, gramofon szaküzlete volt és ezeknek az értékesitésével, javitásával foglalkozott.Ő is, meg a fia is,az orosz fronton halt meg,1944 ben.A MAgyar Kiralyi Honvédség ugyanabban az evben, lefoglalt 35 darab , vadonatuj kerékpárt, és egy darab árának felénél is kevesebbet fizetett a 35 - ert.A nagymama nevelt ,a növéremmel együtt, es 1962 ben volt rá eset, hogy amikor haza mentem az iskolából,( tizedik osztályos voltam ) a nagymama azt mondta, van az asztalon két darab csokoládés keksz, az egyiket egyem meg, a másikat hagyjam meg a növéremnek.

Aztán 1976 ban elvegeztem az almérnöki egyetemet,és a rendszerváltás ( 1989 ) után daru, lift , és egyéb emelögépek javitásával, telepitésével, müszaki vizsgáztatásával foglalkoztam. Hogy mennyi volt a jövedelmem ? Volt rá eset, hogy a bankbol egy hétig naponta reklámszatyorral hordtam haza a pénzt.Az alkalmazottaim fizetése a háromszorosát is meghaladta a környéken lévő cégeknek.