Mit lehet csinálni, h valakit kihasználnak a saját szülei?
Még azt akartam írni: Ez a barátság kölcsönös? Ő is tesz a barátságotokért, vannak ennek jelei? Javasolnám, hogy azt is vizsgáld meg, hogy MIÉRT is érdekel Téged annyira a haverod élete?
Mert gyakran pszichológiai motivációk vannak a tetteink mögött. Ha érted, amire gondolok: magyarul egy "mögöttes" szándék. Nem rossz szándék, hanem valami pszichológiai "haszna" van belőle. Tudod, én szívesen segítek... gyerekkoromban is azt hittem, hogy azért, hogy a másiknak jót tegyek, de egy-két témába vágó könyvet elolvasva felfedeztem magamban, hogy néha ott volt a mögöttes szándék: nekem az, hogy "megnőttem a szememben" azáltal, hogy segíteni tudtam, nagyobbra értékeltem magam. Sokan meg azért, hogy mások többnek lássák. De sok más dolog is lehet emögött.
Azért írom, mert elsősorban önmagunkkal van elszámolnivalónk, magunkkal kell foglalkozni, és persze másoknak is a tőlünk telhető legjobbat, de az első én kell hogy legyek.
Javasolnám elgondolkodni első körben, a rád vonatkozó dolgok, pl.: Miért éppen ő a barátod? Miért pont ilyen barátod lett? Mi köt össze bennetek? Miért lesz neked jó, ha segítessz neki, van-e valami és ha igen, mi a Te hasznod ebből? Miért ragaszkodsz hozzá, mint baráthoz? Mit tanulsz a barátodtól? Mit tanulsz a családjától? Hogyan hat a Te életedre ez a helyzet? El tudnád fogadni azt is, hogy pl. segítessz neki, de ő kijutva ebből, teljesen elfordul tőled látszólag minden ok nélkül? Nem hánytorgatnád fel neki a jótettedet?
2. körben: Biztos megvolt az oka, amiért a barátod pont oda született, ebbe a nagyon nehéz helyzetbe (Isten vagy akárhogy nevezzük, ő tudja!), mennyire van jogod befolyásolni ezt?
Szerintem ha a tőled telhető legjobbat teszed, senkinek sem ártva (apját is tiszteletben tartva!), akkor jól teszed, és ha a saját magadra vonatkozó részét tisztáztad, akkor dícséretes hogy jót akarsz. Nem élhetsz, dönthetsz senki helyett, de ha tapintatosan, emberségesen felhívod a figyelmét, hogy ez nem megszokott, lehetne szerinted jobban is, elfogadva a mások döntését, az igazi jószándék szerintem dícséretes.
(tegnapi 12.26-os)
Értem, miről beszélsz...én is eléggé vágom a pszichológiát....Sztem azért segítek neki....hogy....nem is tudom....a haverom....egyrészt kötelességemnek érzem...vmilyen szinten....másrészt örömmel tölt el, h látom, h eredményt értem el...és ezzel neki(v esetleg másnak) segítettem....Am igen...ő is viszonozza a barátságot...annyit nem tesz értem, mint én érte, de nem közönyös....Am szerintem még az is jó lenne, ha tényelgesen egy normális haverommal tudnék elmenni szórakozni/csajozni/bármi......vele viszonylag lehet normális dolgokról dumálni, mert nem fog a képembe hazudni, mikor megkérdezem vmiről a véleményét...nem tudom....látszik, h érdemes arra, h jól éljen...azért barátkozok vele...mert több évvel ezelőtt én is félénk, visszahúzódó, szégyenlős ...stb voltam....1szer történt valami, ami hatására teljesen más lettem...a teljesen, az 100%-ot jelent...ő is megváltozott kicsit(állítás szerint az én hatásomra...meg kicsit az új osztály is besegített(ahol nem ismerték, és nem úgy kezelték, mint a régi osztályában...hanem idegenként, aki ki tudja, h milyen...))......de nem eléggé változott meg ahhoz, h boldogan tudjon élni....ezt egy barát látja...
És igen...ha látnám, h van egy barátnője...nem használják ki....senki nem használja ki....néha kikapcsolódna...szórakozna=boldog lenne....és (a te példád szerint) elfordulna tőlem...mert pld új barátai lennének v bármi ok...akk el tudnám viselni...mert látnám 1részt, h jól érzi magát és elértem, amit akartam...
2részt tudnám, h ez csak nekem köszönhető, és ez az ára....
természetesen megpróbálnék tenni vmit, de el tudnám fogadni...nagyon nehez, de el...
Szerinted jó ötlet felhánytorgatni a jótetteket...?
Soha nem kértem, h fordítson hátat bárkinek is (szülők, haverok stb)...csak azt, h tudjon nemet mondani egyes dolgokra....ne alkalmazkodjon, hanem érje el, h hozzá alkalmazkodjanak....feltettem neki a kérdést, h milyen elvárásai vannak...mondott egy pár példát, de csak magával szemben, mondom:"másokkal szemben, másoktól mit vársz el?"Ő ilyen, ő inkább alkalmazkodik....Mondom neki, h persze, ez a könnyebb út, ezért használ ki az, aki tud!...de ő ilyen...stb....néha elegem van, de semmiképpen sem adom fel....Am, ha felhánytorgatom neki a "jótetteket", az miben segít....beismeri, h igazam van...és ennyi...mondtam neki, h az apaj (ez am igaz) jobban hitt egy alkoholista ISMERŐSÉNEK, mint a saját fiának!Ez most akkor mi is?Elismerte, h igazam van, de nem közölte az apjával, mert úgysem hallaná meg, mert nem akarná meghallani, mert a lelke mélyén tudja az öreg, h rosszat tett...és menekül a hibái elől, ahhelyett, h szembenézne velük....én inkább szembenézek, ha nehéz is, de inkább megteszem...de ez én vok....
Am mondanál pár konyvcímet?
Szeretek én is ilyeneket olvasgatni...Kösz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!