Tényleg jogosan ítélnek el az emberek?

Ez valóban valami iszonyat szánalmas, amit ide leírtál, de nem elsősorban azért, mert nem dolgozol, hanem mert nem veszed észre, hogy a "férjed" (inkább a rabszolgatartód) semmibe vesz, a saját gyerekeit és téged sem szeret, nem törődik veled és a boldogságotok nem érdekli. Csak saját maga! Na ez a durva...

Nézd csak át még egyszer:

"A férjem boldog, mert mire hazaér, minden el van végezve+"

És te boldog vagy, hogy mindent egyedül csinálsz, hogy házirobot vagy?

"és van rá időm meg energiám."

És neki mitől lenne rád több ideje, energiája? Házimunkát eddig sem végzett, most sem, de továbbra sem érdekled. Téged ez nem zavar?

"A pénz hiányzott, de vállalt másodállást, és így jobban élünk, mint mikor dolgoztam."

Téged boldoggá tesz az, hogy a férjed duplaannyit dolgozik, te meg otthon csak a koszt vakarod egész nap?

"Emellett elég sokat tudunk együtt lenni, sokszor délelőtt itthon van és akkor tudunk csak kettesben lenni, mert segítségünk sosem volt, aki a gyerekekre egy percre is vigyázna. Nagyszülők nincsenek."

De hát azt írtad, a férjed a gyereket megetetni, megfürdetni sem képes. Akkor miben segítség az, hogy néha otthon van?

"Azt mondja, inkább vállalna még plusz munkát, ha kellene, de hálás hogy nem kell otthon házimunkát végeznie."

És te hálás vagy, hogy egész nap nem találkoztok, de cserébe csillog a lakás, a férjed semmit nem tud a gyerekek napi rutinjáról vagy rólad, semmiben nem vesz részt,gyakorlatilag egyedül neveled őket?

"Ahogy teltek a hónapok, a rokonok elfordultak tőlünk. Elítélnek, mondván hogy nem gondolták volna rólam, hogy képes vagyok arra, hogy otthon vagyok és nem csinálok semmit. A tesómék már egyenesen mintha nem is ismernének. Anyám is a fejemre olvasta ezt, hogy csalódott bennem."

Te nem csalódnál a lányodban, ha látnád, hogy a férje nem szereti sem őt, sem a gyerekeket, amikor segítségre lett volna szüksége nem segített neki, és gyakorlatilag kihasználja, hülyére veszi a saját kényelme érdekében?!

"A párom munkatársai is folyamatosan a fejüket csóválják, mert hogy eltartatom magam és szegény párom 2 helyen dolgozik. Azt nem lehet ugye mindenkinek felvázolni, hogy azóta harmonikus a kapcsolatunk, mert a férjemnek egy villát nem kell arrébb tennie, és ettől ő boldog."

HAHÓ! Ezt olvasd át mégegyszer!!

"harmonikus a kapcsolatunk....mert ... a férjem boldog".

Egy kapcsolat NEM ATTÓL HARMONIKUS,hogy a férj boldog, hanem hogy MINDKETTEN azt csináljátok, amit szerettek, meg vagytok elégedve a másikkal és az életetekkel!

Te nem csinálsz semmit, ami téged boldoggá tenne, a férjed pedig csak a munkájába menekül. Ez HOGYAN LEHETNE HARMONIKUS??

"A hivatalos ügyeket, csekkeket, tankolást, házzal kapcsolatos intézni valókat és mindent, amit előtte ő csinált, most én intézem, a férjem tényleg csak bejár dolgozni."

Azért wc-re ki tud menni egyedül, ugye? Vagy a popóját is te törlöd ki?:)

"a találnék egy 4 órás állást, már most is elmennék, de az még nem akadt, bár a férjem azt is ellenzi. "

Téged nem zavar amúgy, hogy semmibe vesz, korlátoz,úgy bánik veled, mint egy kutyával?

"Nektek mi erről a véleményetek? Én látom rosszul a dolgokat, és elítélendő ahogy élünk?"

Nekem az a véleményem, hogy ahol MINDKÉT FELET az teszi boldoggá, hogy így élnek, annak HAJRÁ!

De itt senkit nem tesz boldoggá a helyzet. A férjed otthon sincs, semmilyen kapcsolat nincs köztetek lassan, te nem csinálsz semmit a koszvakaráson kívül, üres az életed, és a családjaitok is elfordultak tőletek. Neked ez lenne a boldogság? Kétlem....

Oké, foglaljuk össze:

1. Van egy férjed, aki gyakran éjszaka + egész nap dolgozik, kivéve néhány délelőttöt, hogy ne kelljen házimunkával piszkolnia a kezét.

2. Van két óvodás gyereketek, akiket a férjed gyakorlatilag csak hétvégén lát, akkor azért foglalkozik is velük.

3. Vagy te, aki jelenleg teljes mértékben a férjedtől függesz anyagilag, ő írja elő neked, hogy elmehetsz-e dolgozni vagy sem. Teljes mértékben te intézed a háztartást, az elintéznivalókat, a gyereknevelést, kiszolgálod a férjedet és a gyerekeidet, még a kocsit is te mosod, praktikusan házvezetőnő, személyi titkárnő, szexpartner és nevelőnő vagy egyszemélyben, szállásért és ellátásért. A munkaerőpiacról kiestél, az jó hír, hogy legalább próbálod képezni magad, kérdés, hogy olyan irányba-e, ami a későbbiekben hasznodra lehet.

Én nem ítéllek el, mert ehhez a világon senkinek nincs joga. Az viszont biztos, hogy képtelen lennék ilyen életre - én is szeretem a munkám, utálok bárkitől bármilyen formában függeni. Elveim szerint egy család, az közösség, ahol mindenki részesül az örömökből és a feladatokból is, kivétel nélkül - ebben a mintában akarom nevelni a gyerekeimet. A férjemet pedig magam mellé akarom éjszaka az ágyban, nem valahol gürizni, hogy ne kelljen takarítania, vagy kivinni a szemetet.

Látod, itt is oszlanak a vélemények rendesen.

Azok táborát erősítem én is, akik azt mondják, nem tudnák így élni az életüket.

Ennek ellenére akár jó is lehet, amit ti csináltok, a lényeg, hogy ez mindkettőtöket boldoggá tegye.

Az írásodban viszont nem látom nyomát a te boldogságodnak. A férjed boldogságát ugyanakkor kiemeled. Többször is.

Ez miatt elgondolkodtató, hogy ez mindkettőtöknek teljes mértékben megfelel-e?

Munkahelyet lényegesen könnyebb váltani, mint férjet és családot, ha rabszolgatartásról van szó.😀 Persze jó munkahelyhez megfelelő végzettség sem árt.

Az én elveim szerint működő családban senki sem mártírkodhat azzal, hogy "elláttam a családot", ott ugyanis valóban egyenrangú partnerek vannak, munkamegosztással. Érdekelne, hogy szerinted mi a női és a férfiszerep, mert szerintem nem az, hogy apu hülyére melózza magát máshol, hogy otthon ne kelljen semmit csinálni, anyu meg "ellátja a családot" gyakorlatilag egyedülállóként, apu bankkártyájából, egy hétvégi apukával élve.

Kérdező, neked rendesen átmosta az agyad a férjed... :( De ha neked így "jó", akkor hajrá.

"ttól függetlenül, hogy itthon vagyok, ő az ég világon semmit nem vár el tőlem."

HE? Semmit? A mosáson, főzésen, takarításon, mosogatáson, vasaláson, porszívózáson, söprésen, felmosáson, ablakpucoláson, portörlésen, wc pucoláson, bevásárláson, fürdő takarításon, banki ügyek, posta, hivatalos ügyek, a gyerekek ügyeinek intézésén, tankoláson, autómosáson-pucoláson számlák feladásán, gyerekek ide-oda cipelésén, velük való tanuláson, játékon, a nevelésükön, a reggelijük-vacsorájuk elkészítésén, fürdetésükön, ápolásukon, este mesélésen kívül... semmit, ugye?

És ezekből a családi ügyekből mit is végez el a férjed? Ja, hogy semmit? Ja, hogy még a saját gyerekeivel sem törődik, nemhogy veled?

Mikor lepett meg utoljára hétvégén azzal, hogy ágyba hozta a reggelidet? Mikor vitte el utoljára a gyerekeket bölcsibe, oviba? Mikor ment el velük utoljára ÖNKÉNT valahova pl.? Mikor etette, fürdette utoljára a saját gyerekeit? Mert a leírásod szerint soha...

"Nem dönt helyettem semmiről, ezt nem tudom, honnan vette, aki ezt írta."

?? Te magad írtad, hogy NEM ENGED el dolgozni, mint valami kutyát, akinek parancsolgathat!

"Mindenben figyelembe veszi a véleményem, egyenrangú félként kezeljük egymást, csak ő a férfi szerepeket látja el, és a női szerepeket."

Te tényleg ennyire hülye vagy? Az egyenrangúság nem az, ahol az egyik leadja a pénzt, szarik a másik boldogságára, nem foglalkozik a gyerekeivel és elvárja a főtt ételt meg a tiszta házat.

"Ami elgondolkodtató, hogy többen írtátok, hogy rabszolga meg cseléd vagyok. Ti tényleg ezt érzitek, mikor épp ellátjátok a családotokat?"

Nem, nem dehogy. Én nem érzem magam rabszolgának, amikor a férjem az ágyba hozza a reggeli kávét, amikor elhozza a gyerekeket az oviból vagy amikor együtt elmegyünk valahová :) Sőt, akkor sem érzem magam rabszolgának, amikor a saját fizetésemből vásárolok, és amikor együtt kitakarítjuk a házat és rendben tartjuk a kertet. De ha mindent egyedül kellene csinálnom, úgy, hogy a férjem 2 állásban dolgozik, mert sem hozzám, sem a gyerekekhez nincs kedve... akkor nem rabszolgának, hanem egy utolsó senkinek érezném magam, és nagyon magányos lennék (annak ellenére, hogy munka után járok továbbképzésre, vannak barátaim, stb. - de nem lehet ez az életem középpontja!)

"Az viszont senkinek nem szúrt szemet, hogy a munkahelyeimen minimál bérre és 4 órába voltam bejelentve, szabadságra nem engedtek, sőt táppénzre sem...., szerintem ez a rabszolgaság."

Persze, csak tudod munkahelyet lehet váltani... ha a gazdád...izé, férjed engedi :)))))

" Érzelmileg ez miben érint téged, hogy így felhúztad magad? Mert a mosoly jeleid, amiket oda biggyesztgettél, hogy jóindulatú bölcsnek tűnj, nincsenek szinkronban a megfogalmazásaiddal."

Nem akarok bölcsnek tűnni, a mosoly pedig egyértelműen szarkasztikus. Érzelmileg valóban megérintett a történet. Szomorúnak tartom, hogy bizonyos nőtársaim ennyire befolyásolhatóak és így eldobják a saját életüket, amikor egyértelműen mindenki a környezetükből a tudtukra adja, hogy ez így nem jó - sőt, a monológodat végigolvasva a legtöbb válaszadónak is feltűnt, hogy te nem tűnsz így boldognak.

Egyszerűen tényleg elszomorít, hogy a saját helyzetedet nem veszed észre.

Tudom, aki nem akar változtatni, azzal hiába vitatkozok. Én csak szerettem volna rámutatni, hogy ez a felállás korántsem tűnik korrektnek, és te sem tűnsz benne boldognak. Valószínűleg a szüleid, rokonaid, barátaitok meglátása is ez.

Szerintem egy olyan életnek nem sok értelme van, ahol a házastársam - aki elvileg a másik felem, lelki társam is - megszabja nekem mit tegyek, és mit ne.

"Nem jut eszembe más, mint hogy valamiben savanyú a szőlő. A sajátod. "

Sajnálom, de nincs igazad. Ha úgy lenne, ahogy mondod, talán irigyelnem kellene, de én csak sajnállak.

Egy olyan életben, ahol a férj és a feleség nem egyenrangú felek, semmi irigylésre méltót nem látok.

Inkább gondolkodj el, hogy ha ennyi válaszadó, barát, rokon, ismerős szerint sem stimmel valami, akkor lehet, hogy a többségnek van igaza.

Persze élheted tovább úgy az életed, ahogy eddig tetted, de ha nem éreznéd te is, hogy valami nincs a helyén, nem tetted volna fel ezt a kérdést sem. Szerintem ez elég elgondolkodtató. Nem másokra - rám - kell kivetíteni a vélt vagy valós sérelmeidet, hanem egy megoldáson gondolkodni és tenni azért.