Tényleg jogosan ítélnek el az emberek?
Mert hogy nincs munkahelyem kb. 2 éve. 40-es nő vagyok.
Mindig dolgoztam, a 2 gyerek után hamar visszamentem dolgozni, mikor a kicsi még nem volt 2 éves. És akkor kezdődtek a konfliktusok. Kezdett bedőlni a házasságunk.
Ugyanis a férjem nem képes rá, hogy besegítsen a háztartásba. Egyszerűen képtelen rá. Ha szóltam, levitte a szemetet vagy ehhez hasonló minimális dolgokat megcsinált, de rám maradt minden, a gyerekek is.
5-kor hazaértem, és kezdtem a főzést, mosást, takarítást. Gyerekekkel játszani, beszélgetni is kellett, mesélni stb. Férjem 7 körül hazaért, max. megfürdette a gyerekeket, de másra nem tudtam rávenni. Leült a TV elé, fáradt volt. Mire mindennel végeztem és letettem a gyerekeket meg előkészültem másnapra, 9-10 óra volt, akkor fürdés és bezuhanás az ágyba. Mellette dühös voltam, mert hogy a párom ez idő alatt a kanapén szendergett. A férjem meg panaszkodott, hogy vele nem foglalkozom. Zokon vette, hogy nekem fontosabb a háztartás. De én meg nem tudok koszban élni, van egy minimum állapot, ami alatt már nem viselem el a lakást. Ez a férjem szerint tisztaságmánia, pedig nem az, mert nem egy patika-tisztaságú a lakás. Csak ő maga után nem pakol el, a vajas kést, a morzsát, mindent ott hagy, ezeket is nekem kellett elpakolni utána. És szerinte ehetünk hideget, de szerintem meg biztosítanom kell a főtt ételt a családnak, ha nem is minden nap, de majdnem. Szóval ezek miatt veszekedtünk nap nap után és a válás felé tartottunk. Amúgy nagyon szeretem és jó pár, jó apa, csak ő így szocializálódott, hogy az anyukája inkább a gyerekeivel játszott, de nem zavarta a kosz.
Közben a munkahelyemen nem engedtek szabadságra nyáron, táppénzre sem, mert fenyegettek 2 nap után hogy kirúgnak stb, a kicsit nem akarták taknyosan bevenni a bölcsibe, ott meg azért balhéztak. A férjemnek kellett a beteg gyerekekkel otthon maradni rendszeresen, amitől egy idő után nagyon kiakadt.
Örököltünk közben egy ingatlant, amit bérbe adunk, így váratlan bevétel akadt, majdnem egy szerényebb havi fizetés. Ekkor jött az ötlet, hogy mondjak fel, és próbáljuk meg, hogy otthon maradok. Így is tettem és sokáig nagy megkönnyebbülést éreztem. Egy idő után hiányzott a munka, az emberek, de elkezdtem suliba járni, előadásokra, barátnőimmel hetente összejövünk stb.
A férjem boldog, mert mire hazaér, minden el van végezve, és van rá időm meg energiám. A pénz hiányzott, de vállalt másodállást, és így jobban élünk, mint mikor dolgoztam. Emellett elég sokat tudunk együtt lenni, sokszor délelőtt itthon van és akkor tudunk csak kettesben lenni, mert segítségünk sosem volt, aki a gyerekekre egy percre is vigyázna. Nagyszülők nincsenek.
Azt mondja, inkább vállalna még plusz munkát, ha kellene, de hálás hogy nem kell otthon házimunkát végeznie.
Ahogy teltek a hónapok, a rokonok elfordultak tőlünk. Elítélnek, mondván hogy nem gondolták volna rólam, hogy képes vagyok arra, hogy otthon vagyok és nem csinálok semmit. A tesómék már egyenesen mintha nem is ismernének. Anyám is a fejemre olvasta ezt, hogy csalódott bennem. A párom munkatársai is folyamatosan a fejüket csóválják, mert hogy eltartatom magam és szegény párom 2 helyen dolgozik. Azt nem lehet ugye mindenkinek felvázolni, hogy azóta harmonikus a kapcsolatunk, mert a férjemnek egy villát nem kell arrébb tennie, és ettől ő boldog. A hivatalos ügyeket, csekkeket, tankolást, házzal kapcsolatos intézni valókat és mindent, amit előtte ő csinált, most én intézem, a férjem tényleg csak bejár dolgozni. A munkáját szereti. És nekünk ez így jó. Úgy tervezzük, ha a gyerekek nagyobbak és önállóbbak lesznek, megint dolgozni fogok. Ha találnék egy 4 órás állást, már most is elmennék, de az még nem akadt, bár a férjem azt is ellenzi.
De addig szerintem a barátainkon kívül mindenkinek az elítélt közellenségei leszünk, persze főleg én, a lusta semmire kellő asszony.
Most akkor tényleg úgy kell élnünk, ahogy mások elvárják és akkor nem vet ki magából a társadalom? Hogy az nekünk nem jó, és a házasságunk rovására menne, az mellékes? De hát nem vagyok bűnöző, a ház ragyog, a kicsit elhozom ebéd után az oviból, a gyerekek haját én vágom, a kocsit kézzel mosom, a kinőtt dolgait a kicsiknek eladom stb, nem vagyok lusta és igyekszem spórolni.
És azt is tudom, hogy rengetegen megoldják remekül az életüket több gyerekkel, munka mellett. Nekünk nem ment. Ez van. Attól még miért kell elítélni?
Nektek mi erről a véleményetek? Én látom rosszul a dolgokat, és elítélendő ahogy élünk?
Ha lenne olyan ismerősöm, akiről mindezt tudom, amit most leírtál, én csak sajnálnám.
Annyira megalázó, hogy inkább dolgozik, csak legyen otthon csicska.
Ki a tököm ne lenne boldog, ha mire hazaér, a lakás és a segge is ki lenne nyalva?
És csak azért sajnálnám, mert a leírásból úgy jön le, hogy ez a nő (te) többre hivatott, mint a ganézás. Vannak olyan nők, akiknél azt mondanám, benned nincs is több, kicsi szívem, de szerintem benned van.
Lusta, elítélendő nem vagy. Csak letörték a szárnyaidat.
Nem álmodozok. Amíg nem voltak gyerekek, addig munka mellett belefért hogy kettesben legyünk és minden más is könnyebben. Tehát nem irreális elképzelés, hogy nagyobb gyerekek mellett az embernek több a szabadideje, mint pl. két ovis mellett.
Amúgy remélem is, hogy a férjem annyira gyerek marad, mint amennyire az. Van benne lazaság, játékosság, de elég komolyság is ahhoz, hogy jó vele az élet, a gyerekek imádják, mindent kijár és megteremt, ami a családnak kell.
Nincs vele gondom, ami volt, arra megoldást talált, ami nekem megfelel jelenleg, csak másoknak nem. Erre vonatkozott a kérdésem. Nem arra, hogy a férjem megváltozik -e.
nyugi kérdező, én dolgozom, itthoni a munkám, mégis vannak emberek, akik szerint eltartatom magam a férjemmel :) és lesajnálnak, jajj mi lesz velem, nem dolgozom.
letojni őket. barátokat nyilván megválogatja az ember, azok nem beszélnek hülyeséget, mások meg mit számítanak?
két ovis, vagy kisiskolás ,mellett nem munkahelyen dolgozni, szerintem tök korrekt. Csak hozni vinni őket mindenfelé, már az egy állás kb. Ha még esetleg szeretitek is a házikosztot, meg némi családi időt együtt, hogy mondjuk leüljetek egy közös társasjátékra stb, az nagyon nem megvalósítható munka mellett.
Mi pl úgy oldjuk meg, mivel mindketten dolgozunk, hogy bébisitt hozza viszi őket a délutáni programokra. Mert én pl akkor dolgozom. (sokak szerint nem, mert se főnököm, se bejárós munkahelyem)
egyszerűen egy seggel két lovat nem lehet. ez van. Nekem azok szólnak csak be, megfigyeltem, akiknek kétnagymama áll sorban pl, ilyesmi. Na azok nagyon tudják osztani az észt, hogy 8 órás mukahely, stb... ha megjegyzem, hogy nálunk nincs nagyi, aki ugrik, akkor hirtelen témát váltanak, vége a bezzegelésüknek, és egyből nem téma, én miért nem járok el munkahelyre :)
szóval tojni a beszólókra, és kész. ennyi. Élvezd az életet, ne másokkal törődj. (és takarékoskodj, saját számlán, mert bármikor történhet bármi.. )
Nekünk is voltak ilyen pròblèmàink.
Semmit nem csinàlt vagy ha igen egy hètig mondta, hogy kivittem a szemetett vagy hogy elmosogattam... Èn meg munka utàn a gyerekèrt mentem az oviba, bevàsàrolni, fözni, mosni, vasalni stb...
Estère "iddgbeteg" voltam, az ő szavaival èlve.
Annyi külömbsèggel, hogy az èn fèrjem soha nem tudta elfogadni, hogy dolgozok. Igy dontenem kellett vagy a munka vagy a csalàd (szoc.munkàs voltam havj 88-91ezer ft fizetèsèrt)
Szerencsère a fèrjem fizetèsèböl is szèpen megèlünk.
Szia!
Ha te így boldog vagy, akkor teljesen oké. Azt gondold át, hogy ha ne adj' Isten, a férjeddel történne valami, és mondjuk egy évig nem tudna dolgozni, vagy akár hosszabb távon is, akkor lenne-e elég bevételetek. Nekem például olyan a szakmám, hogy több év kiesés után nagyon nehéz lenne visszarázódni. Az ilyen dolgokra próbáljatok felkészülni, akár félretett pénzzel, akár azzal, hogy te azért fenntartod a szaktudásod.
Nem olvastam el a kommenteket...
Mi a fontosabb neked? Hogy a környezeteddel, tehát szüleiddel, rokonokkal... harmonikus legyen a kapcsolatod, vagy hogy a férjeddel legyen az?Szerintem az utóbbi. Tehát nincs min aggodalmaskodnod. A férjednek megfelelő körülményt teremts, ne a környezetednek tetszőt. Most ilyenben éltek. Akkor szerintem még gondolkodnod sem kell a témán tovább.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!