Jogosan mérgelődik a húgom?

Húgomról van szó. Nagyon közel állunk egymáshoz, szinte mindent megosztunk egymással. Alapvetően jól megvannak a férjével (10 éve vannak együtt, gyerek még nincs, de szeretnének), de néha ki-kifakad a húgom kisebb dolgokon. Érdekelne, ti mit gondoltok erről? Tényleg érdemes ilyesmin bosszankodni, egyáltalán nem fontos, vagy valahogyan meg kellene oldaniuk?

A lényeg: húgom férje rendszerint elalszik. Rendesen jár munkába, 8-tól 4-ig, ez azt jelenti, reggel fél 7 felé fel kellene kelnie. A húgom beosztása másabb, ő néha ráér később kelni, olyankor szeretne tovább aludni, de azt mondja, a belső vekker vagy vészjelző miatt olyankor is felébred korábban. És 1-2 hetente legalább egyszer arra kel fel 7:15 tájban, hogy a férje még alszik (7:30-kor kell indulnia munkába). Olyankor ő kelti fel és persze a férje fejvesztve kiugrik az ágyból és kapkodva öltözködik, puffog. A dolog pikantériája, hogy mostanában még külön is alszanak, mert sógorom hízás miatt rettenetesen horkol, és így a húgom reggel rohan ki hozzá, mikor ő elalszik...

Banálisnak hat a dolog, de megértem a tesóm. A férje 5-6 riasztást is be szokott állítani, (a felkelési procedúra 6:10-től elvileg 6:45-ig tartana kb.), a húgom kérte, hogy állítson be egyet a legkésőbbi időpontra is (mondjuk 7 óra), amikor még fel tud kelni és gyorsan összekészülni, de sógorom mindezek ellenére szinte minden héten eljátssza ezt a dolgot, aminek káromkodásos, 10 perc alatt elkészülés a vége. Tesóm szerint olyan, mintha direkt arra játsszana, hogy majd a tesóm felkelti, vagy szimplán csak lusta, akárhogy is, rosszul esik neki és ez neki is egy plusz stressz. A tesóm már azt is mondta nekem, bár nem tudom, mennyire gondolta komolyan, hogy ilyenkor azon is gondolkodik, hogy vállaljon gyereket egy olyan 30 éves férfival, aki még felkelni sem tud egyedül?

Mit gondoltok erről? Mit kellene tenniük?