Hogyan próbáljak meg anyukámmal beszélni (ezredjére is), hogy ne bántsa a nővéremet?

Van egy 22 éves nővérem (én 17 vagyok), aki elköltözött tőlünk albérletbe tőlünk ősszel, mert ahogy a kérdésből is sejthető nem jöttek ki túl jól. Sőt nagyon nem jöttek ki.

Anyu mindig egzecíroztatta, aminek próbált megfelel, és még akkor piszkálta anyukám, ha összesepert, felmosott, megfőzött. Egy szóval mindig kritizálta. Tavaly 10 hónapig kint tanult Finnországban (ahol megismerkedett egy fiúval, vagyis összejöttek), a szüleimnek semmi támogatást nem kellett adniuk, mert előtte nyáron a nővérem, rengeteget dolgozott és a megspórolt pénzét költötte el, az ösztöndíj mellett. Mikor haza jött egész nyáron anyukám azt vagdalta a fejéhez, hogy nem csinál semmit, eltartatja magát, és azalatt a 10 hónap alatt amíg kint volt, csak élősködött rajtunk. Mondtam, akkor is anyukámnak, hogy ezt ő is nagyon jól tudja, nincs így, hazugság, amit mond. Erre elhajtott. (Engem egyébként nem bánt semmivel, szeret és mindent igyekszik megadni).

Ősszel elköltözött albérletbe, mondván nyugalma lesz, és függetlenedik anyunktól. Igen ám, de anyum szinte mindennap, ha nem tudott akkor 2 naponta járt hozzá és az albérletben is lefikázta, hogy mekkora kuplerájt tart, milyen lumpen stb. stb. Saját szememmel láttam, tisztaság, rend volt a lakásban. Aztán egyik héten tesóm elment 1-2 hétre ki a barátjához. Anyum, mivel nem tudott a lakásba bemenni, felhívta a rendőrséget és előadott egy sztorit, hogy a lánya ellopta a megtakarított százezreit, és elkezdte köröztetni. Gondolhatjátok milyen balhé lett közöttük és megtiltotta nekem, hogy tartsam vele a kapcsolatot.

Igyekeztem jobb belátásra bírni anyámat, hogy ne bántsa, hagyja élni az életét, és hogy fáj, ha így bánik a testvéremmel, de semmi haszna nem volt.

Szerintetek mivel tudnám meggyőzni, észhez téríteni anyukámat?! Hogyan beszéljek vele? Mert a leülünk és megbeszéljük eddig nem vált be.

Kérlek, segítsetek! Nagyon zavar, hogy vele így bánik, velem meg jó pofizik és úgy kezel, mint egy tündérhercegnőt, pedig nem vagyok az... nem szeretném, ha különbséget tenne közöttünk, ő is a lánya és én is, egyenrangúak, akik szeretik egymást, de titokban tehetjük.

Köszönöm és ne haragudjatok, hogy hosszúra sikeredett!