Költözzek el? Anyu élettársa rámszállt.
7 éve vannak együtt. Mostanában sokat szokott nézni engem, meg be szokott szólogatni, ami eddig nem zavart, de mostmár jelent is valamit, nem csak viccel vele... Ma hìvott oda magahoz beszélni... El attól a szobától, ahol anya volt. És mondta, hogy "bocsánatot kérek a tegnapiért, amikor nagyon megbámultalak... gyere közelebb, anyàd ne hallja. Láttam, hogy zavar, de nem tudtam megállni. Nagyon tetszett a látvány." Közbe áradt belőle a büdös piaszag, mindennap iszik. Anyának nem akarom elmondani... Nekem hinne, de lehet félreértés volt. Vagy csak ezzel nyugtatom magam. :( az élettársa kigyúrt férfi, aki egy idegen kocsiajtaját kiszedte a helyeről amikor az felidegesitette. Ez a másik dolog, amiért nem merek én erről beszélni...
18 éves vagyok, féléve betegsèggel kezelnek, ami miatt suliból is ki kellett iratkoznom, dolgozni nem tudok még pár hónapig. De amint képes leszek, szerintetek költözzek el? Vagy van valami mas megoldás is erre?
Köszönöm szépen a válaszokat előre!
"nem értek egyet a 7. válaszolóval"
Semmi gond, én meg veled se, így a beszélgetés kiegyenlített.
Hogyan tudna elköltözni? Hát ő vetette fel, nem? Ott van a vastagbetűs alatti kisbetűsben alulról a második bekezdés utolsó előtti mondata. Én elolvasom a kérdést, és aszerint igyekszem válaszolni.
Egyébként mi a rossz a mondd el anyádnak tanácsokban? Hogy befejezetlenek. A következő mondatok hiányoznak még hozzá: És majd kérjél tőlünk segélyt anyukád temetésére, ha az élettársa agyonverte. A plasztikai műtét 40%-át is fedezzük, ha csak széttöri az arcában a csontokat.
Kedves utolsó, nagyon sajnálom ami veled történt! :( Ez rettenetes... El tudom képzelni, mit élhettél át, és hogy mennyire nehéz. :( Kitartás és nagyon remélem, hogy ez nem fog egy életre megmaradó seb lenni neked! :(
Még nem beszéltem anyával. Az élettársa szemébe meg bele se nézek. Nem úgy tűnik, mint aki emlékezne rá... Most is kiment inni, általában 1-2 óra múlva már eléggé bepityókázva jön be. (update: most ért haza. jó kis piaszaggal)
Tegnap este amikor írtam ezt a kérdést, láttam, hogy a laptopján próbál belépni a facebookomba. Előző héten anyáét kutatta át anya gépén.
Amiket még észrevettem 7 év alatt... Az az, hogy azokat a barátaimat is leszólta, akik tök normálisak voltak. Az előzőnél is mondtam, hogy "adj neki egy esélyt. beszélgess vele egy kicsit, ha idejön értem" De ő "nem, nem.. nem beszélgetek a fiúcskáiddal. az összes egy idióta kis szarzsák". Anyával ilyenkor össze szokott kapni, mert ő megvéd engem.
A pasija párszor már felidegesítette magát annyira, hogy üvöltözött, belevágott a falba, szétcseszte a berendezést.
Akkor hívtam rá rendőrt (pont mellettünk van a kerületi főkapitányság sétálva 4 percre), de se hírük, se hamvuk nem volt még órákkal később sem. Nagyszülőkhöz nem tudok menni, mert visszaköltözött a nagynéném, szóval most mindkét nagynéném ott él. Egyedül apához tudnék menni, de ő meg Londonban él, csak a betegségemet itthon szeretném kezeltetni, mert nagyon lelkiismeretes, jó orvosok kezében vagyok. Apa meg nem veszi komolyan a betegségem, meg se kérdezi, hogy vagyok. Eléggé patthelyzet...
Egyébként nagyon szépen köszönöm a válaszokat, elgondolkoztattak.
Ma este egy gondolkozós este lesz, készítek a,b,c tervet a fejemben... Az is eszembe jutott, hogy nyitva hagyom a kérdést, hátha anya meglátja. Már ha ő kel fel hamarabb, és nem az élettársa. Aminek hálát adok, az az, hogy bár megkérte a kezét már évekkel ezelőtt, de még fel sem merült a házasság. Na akkor lenne macera bőven. Talán a sors is így akarta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!