Házasságban v. komoly kapcsolatban élők! Írjatok, ha ti is olyanok vagytok, akik nem szeretik a nagy családi összejöveteleket! Ti hogy oldjátok meg, hogy ne kelljen mindig ilyen programokra járni, de bunkónak se tűnjetek?
válasza: válasza:Alapvetően egyetértek veled, előző válaszoló. Utoljára én is kamaszkoromban mentem muszájból rokonokhoz, utana függetlenitettem magam. Azt érzem, nekem bőven elég, hogy a munkahelyemen kell protokolláris kapcsolatokat fenntartani, miért kéne még a csaladi eletben is?
Ugyanakkor csak van abban vmi, hogy nem csak az adott férfit/nőt, hanem annak családját is megkapjuk. Nem akarok azért teljesen elzarkozni tőlük, valószínűleg az lesz, hogy pár fontos alkalomra Elmegyek, de ennek többre nem.
válasza:én is pont ilyen típus vagyok, mint te.
konkrét tanácsot nem tudok adni, csak azt ne felejtsd el, hogy úgy lesz később, ahogy most bevezeted. tehát ne játszd meg magad, hogy akkor is találkozol velük, amikor nincs kedved, mert ezt évtizedeken keresztül nem fogod bírni.
"egy nap pirulás, egy év virulás!"
válasza: válasza:Látom már égi kérdés, de hátha még olvasod..olyan mintha én írtam volna..én is ilyen vagyok, szeretem a párom családját de fárasztanak ezek az összejövetelek...főleg ha sokan vannak, vagy sokszor van ilyen összejövetel egymás után ..na és igen 33 éves nő létemre igen én is bevallom: nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel...teljesen átérzem , amit írsz. Bár hozzáteszem ez gyerekfüggő...mert voltak olyan gyerekek (főleg fiúk) akikkel nagyon jól kijöttem viszont a kislányokkal valahogy nem találom közös hangot..meg őszintén szólva nem is nagyon érdekelnek.
Az az igazság, hogy sokszor gonosznak érzem magam ez miatt...szeretnék egy tipikus kedves, mosolygós nő lenni aki imádja a gyerekeket és mindenkivel elbájcseveg de egyszerűen én nem ilyen vagyok...talán voltam ilyen valaha még anno 10 évvel korábban /amikor még hozzáteszem nem dolgoztam , amikor még nem fáradtam el/ de már egyáltalán nem vagyok ilyen...az ember ugye ahogy itt az előző válaszadó írta, elkezd dolgozni, iskolába járni csomó kötelessége van amit le kell tudni, kötelező programok, kötelező bájcsevegés egyszerűen fárasztó......ilyenkor mindig gonosznak, és szívtelennek érzem magam...talán így is van..nem tudom..tényleg rossz érzés ilyennek lenni..
Az a baj, hogy akinek a családja más , máshoz szokott hozzá, az nem tud ezzel mit kezdeni.
Az én családomban nem volt ennyi összejövetel vagy legalábbis az elmúlt jó pár évben nem volt..nem szokás...mindenki szeret elvonulni , csinálni a maga kis dolgát..talán nem normális így , talán normális ..nem tudom..azt tudom, hogy úgy érzem ameddig dolgozom nem fogom szeretni ezeket a sűrű összejöveteleket.
Amúgy is csomó dolga van az embernek a héten egyedül a hétvége lenne ami pihenésnek marad viszont amikor ilyen családi összejöveteles hétvége van akkor úgy érzem várom a munkanapokat hogy kipihenjem magam délután a családi programok után.
Azért jó érzés , hogy nem vagyok ezzel egyedül.:)
Szia, előző válaszoló, szinte a számból vetted ki a szót. :) Pont nemrégiben volt a (kérdés kiírása óta már majdnem 2 éve) férjem szülinapja, ott volt egy csomó rokon, gyerekekkel együtt. Sajnos én sem tudok mit kezdeni velük, de a rokonokkal sincs beszédtémám. Rengeteg ember, hangzavar, időnként elvonultam 5-10 perce egy külön szobába töltődni, ez még nem volt olyan feltűnő, aztán visszamentem. Ilyenkor is csak kb. a férjemmel dumálok, azt meg otthon is tudunk. :) Végül is az a kompromisszumos megoldás született, hogy nagyobb ünnepeken elmegyek, azt még ki lehet bírni. Szerencsére a férjem sem erőlteti, ő azt mondja, elvan, de ennyiszer neki is bőven elég menni.
Szóval én nem különösebben erőltetem meg magam a bájcsevegésnél, ha szólnak hozzám (ez elég ritkán fordul elő), akkor udvariasan válaszolok; ha kicsit is érdekel a téma, akkor viszem tovább a beszélgetést. Ha meg nem kezdeményeznek velem kommunikációt (ez az esetek 90%-ában így van), akkor beszélgetek a férjemmel, és ennyi. De ott vagyok, és úgy látom, hogy itt ez számít, hogy fizikailag ott legyek, amúgy nem nagyon érdeklek senkit.
Nekem az volt a fura, sőt egész sokkoló, hogy mikor először mentem ilyen összejövetelre még eljegyzés előtt, akkor ott volt egy csomó rokon, és egy büdös szót, annyit nem szóltak hozzám, egy darab kérdést sem tettek fel, hogy ki vagyok, mi vagyok, mintha ott se lennék, senkit sem érdekeltem. A férjem azt mondja, ez azért volt, mert ő már tájékoztatta őket arról, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom stb. Hát... valószínűleg nekik ilyen a kommunikációs kultúrájuk, vagy mi. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!