Házasságban v. komoly kapcsolatban élők! Írjatok, ha ti is olyanok vagytok, akik nem szeretik a nagy családi összejöveteleket! Ti hogy oldjátok meg, hogy ne kelljen mindig ilyen programokra járni, de bunkónak se tűnjetek?
válasza:Én sem kedvelem az ilyeneket, de elmegyek, ha muszáj, ki lehet bírni. Nem vagyon az a problémázós típus, végigülöm, beszélgetek, bár rohadtul fáraszt a nagynéni, aki az összes szappanopera, valóságshow és egyéb tévéműsorban naprakész, és be nem áll a csipogója. Jó képet kell vágni hozzá, és röhögni.
Vannak azért jó fej családtagok is, idővel kiismeri az ember az összeset, a normálisabbjával beszélgetve ki lehet bírni az ilyen alkalmakat.
válasza:Férfi létemre én is utálom ezeket, nekem nem fontos a feleségem családja, csak a sajátom, ez ellen nem tudok mit tenni, kész szenvedés végigülni az ilyen családi eseményeket, főleg meg gyakran vannak.
39F
válasza:Nem tudom, ismered-e a Parks and Recreation c. sorozatot, abban van egy lány, April, aki miután elment egy összejövetelre, azt hozta fel pozitívumként, hogy "legalább nem kötöttem új barátságokat".
Én esküvőre vagyok hivatalos, és megfogalmazódott bennem, hogy utálok új embereket megismerni. Nekem ez nem tragédia. De tudom, hogy a mai világban az ILLIK ural mindent, és mindenkinek puszipuszi extrovertáltnak kell lenni.
Sokszor próbáltam, nem sikerült. Kiszívja minden energiámat. Valahogy mentálisan úgy lefáraszt, hogy sírni tudnék.
Kedvencem, mikor azt mondják, ki lehet bírni. Aha. Csak ezt mindenki a saját tűréshatárára alapozza.
válasza: válasza:Nálunk ritkán van ilyen. Az én részemről soha, mert csak a szüleim vannak, de őket meg szeretjük. A férjem családja népesebb, évente van pár ilyen esemény. Szerencsére mi messze lakunk, 1,5 órányi buszútra, így engednek hamar hazamenni és későn érkezni.:)
28N
Mindenkinek köszönöm a választ, megy a zöld kéz! Kicsit félreértettetek néhányan: nem üzengetek a párommal. De ha egyszer tőle kérdezik, hogy énvelem mi van, neki kell válaszolnia. Soha nem kértem rá, hogy kamuindokkal mentsen ki. Én is jobban szeretem, ha én beszélek velük, én mondom meg nekik, hogy én ilyen vagyok és kész, csak egyelőre nem tudom, hogy ezt milyen keretek között lehetne.
Az "ennyit ki lehet bírni"-hoz: nagyon igaza van annak, aki azt írta, hogy ez bizony mindenkinél más. Most arra kértem a párom, mondja meg, melyek az ő családjában azok a programok, amik nagyobb fajsúlyúak, és melyek a kevésbé, ennek alapján fogok szelektálni. Egyébként az esküvő nem kérdés, pont lesz is egy (a hozzám hasonló távolságtartó lány fog beházasodni).
Egyébként nem vagyok visszahúzódó. Kimondottan szeretek szerepelni, de ez nálam két külön dolog. Távolságtartó, az viszont vagyok, ha nem érzem a környezetemen az elfogadást.
Köszönöm a válaszokat, írjatok még!
Meg az irritál kicsit ezekben az összejövetelekben, hogy úgy érzem, csak dísznek kellek, valójában le se sz@rnak. Még a leendő anyós volt a legnormálisabb, vele legalább tudtam kicsit társalogni.
Tudom, hogy sokaknak pl. ez botrányos kijelentés egy fiatal nőtől, de nem nagyon kedvelem a kisgyerekeket sem, pedig pont van is a családban nem is egy (3 évtől fölfelé). Az egész pici babákkal még elvagyok, de a nagyobbak hangoskodása kimondottan idegesít. De nem is ez a gond, hanem nem tudom, hogy kell viselkedni egy ilyen korú gyerekkel, velük is távolságtartó vagyok, nem tudok velük leállni játszani, pedig tudom, ez lenne elvárva tőlem.
Meg zavar az, hogy el van várva tőlem az, hogy azonnal viselkedjek úgy kb., mint aki már ősidők óta családtag, és legyek tök fesztelen. Nekem ehhez évek kellenek.
válasza:Kedves kérdező, szerintem sokan vannak úgy, mint te, csak a legtöbben tudják, hogy ez egy ilyen szituáció. Ott van az egymást évtizedek óta ismerő család meg az új ember, akit senki sem ismer.
Többféle hozzáállás van. A sz..rabbik, ha kóstolgatnak, beszólnak, fitymálnak, kritizálnak ok nélkül, éreztetik, hogy nem ütöd meg a szintet.
A jobbik, ha nem várnak tőled semmit, le se sz...nak. Nem fognak veled társalogni, jópofizni, de nem is mondanak rólad alapból rosszat. Te vagy az új csaj, tudomásul veszik.
A fontos alkalmakkor elvárják, hogy ott légy, be vagy mutatva, de amúgy nem érdekled őket, nem tudsz bekapcsolódni a beszélgetésekbe, nem értesz semmit, de nem kell ezzel foglalkozni igazán. A nevedet is elfelejtik, ha lelépnek. Hogy is hívták? Krisztike vagy Henriett?
Idővel javul a helyzet, ha már ismered jobban az új embereket, türelem. Minden eseményre meg nem kell elmenni, hiszen úgysem hiányoznál nekik, de néha el kell menni, mert úgy illik. Stresszelni ne stresszelj az ilyesmin mindenesetre.
Érdekes, amit írsz, előző válaszoló. Hát abban igazad van, hogy sokkal rosszabb, ha beszólogatnak, szerencsére ilyen nem volt. Inkább a 2. volt, vagyis a le se sz.rtak kategória. Volt egy bőbeszédű sógornőjelölt, vele is társalogtam, mert vele könnyű volt. :) Még egész szimpinek találtam, de aztán visszahallottam, hogy azt mondta rólam a másik sógornőnek, hogy elég visszahúzódó vagyok. Én ezt nem érzem igaznak, mert nem az volt, hogy kukán ültem a sarokban és nem szóltam senkihez, hanem igenis igyekeztem bekapcsolódni a társalgásba, nálam ez úgy szokott lenni, hogy magamról nem nagyon beszélek, ehelyett kérdezgetek, reflektálok.
De rosszul esett, hogy véleményt mondott ez a sógornő.
Egyébként, előző válaszoló, valszeg az is hozzájárul, hogy tényleg nem volt ilyen szitu az életemben. Évekig nem volt komoly kapcs.-om, aki meg előtte volt, ő távol élt a szüleitől, nem mutatott be stb... szóval nem sok komolynak nevezhető kapcsolatom volt, és egyszerűen nem mozgok otthonosan az ilyen szitukban. Tényleg rá tudok görcsölni ezekre a témákra.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!